HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Latest topics
» Pénztár
Szer. Aug. 01, 2012 8:36 pm by Joseph O'maile

» Társoldalak
Szer. Aug. 01, 2012 8:29 pm by Aaron Silverstone

» ANGLIAA, RESZKESS!
Szer. Aug. 01, 2012 7:18 pm by Aaron Silverstone

» Friss...
Kedd Júl. 31, 2012 9:44 pm by Aaron Silverstone

» A szellemek
Hétf. Júl. 11, 2011 11:52 am by Aaron Silverstone

» Minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:51 am by Aaron Silverstone

» Mento szabályzat
Hétf. Júl. 11, 2011 11:45 am by Aaron Silverstone

» Kincseskamra igénylése
Hétf. Júl. 11, 2011 11:44 am by Aaron Silverstone

» Adatlap minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:43 am by Aaron Silverstone

Statistics
Összesen 33 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lunaa

Jelenleg összesen 309 hozzászólás olvasható. in 88 subjects
Top posters
Sam Griffiths
 
Aaron Silverstone
 
Catena Kohr
 
Ashmore Serael
 
Turel Altmann
 
Victor Aelfric
 
Amythiel Jade Smith
 
Atanos
 
Lionel Cross
 
Isaac Rickfield
 
Linkek/Bannerek
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Zöld Hegyek Kiskocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Genus Cruentus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 4
Aktívság : 2655
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 19.

Karakterlap
Faj: Démon
Kaszt:
Oldal: rossz

TémanyitásTárgy: Zöld Hegyek Kiskocsma   Szer. Okt. 20, 2010 10:59 pm



Egy meghitt kis kocsma, míg valaki nem válik túl kíváncsivá. Nem csak a kiszolgálást tagadhatják meg, de még pár csont is törhet.(persze nem mindegy kié)

(küldetés miatt nyitottam a Topicot, Isaac engedélyt adott)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Genus Cruentus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 4
Aktívság : 2655
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 19.

Karakterlap
Faj: Démon
Kaszt:
Oldal: rossz

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Szer. Okt. 20, 2010 11:02 pm

A hegyi túra (Küldetés)

Colorado állam második legnagyobb városa, Colorado Springs. A város lélekszáma: 376 427 fő, ám az eltűntek száma is kezd növekedni. Aki az erdő egy adott szakaszába betévedt, többé nem került elő.
Néhányan, kik értenek a természetfelettihez megpróbálták felderíteni a félelmetes, sötét erdőséget, ám őket sem lelték többé.
Egy újságcikk, csupán ennyi foglalkozott az eltűntekkel, a rendőrség már nem kereste őket, a hozzátartozók sem mertek belépni a rengetegbe.
Az eltűntek száma csak növekedett, nem tehettek semmit, míg egy nap… Véres férfi támolygott elő az ősvadonból, ő volt az első és egyben utolsó szemtanú. Egy elmegyógyintézetbe szállították, mivel oly szörnyűségeket láthatott, hogy megbolondult.

Feladat: Kideríteni mi lakozik a fák között, és elpusztítani.

Lionel és Catena: Egy újság kerül a kezetekbe, és eldöntitek, hogy utána jártok az ügynek. A városka egyik kocsmájában ültök le pihenni a légkör eléggé feszült. Próbáltok többet kideríteni az eltűnésekről, de csak goromba morgások a válaszok, kivéve egy nagydarab fickót, aki nyugodtan mellétek lép, és Catenát barátságosan köszönti egy hatalmas köpéssel, mely egyenest a két szeme közé érkezik…

Atanos: Értesülsz te is arról mi történik Colorado államban (rád bízom, miként). Elindulsz hát, hogy kiderítsd, mi folyik ott. Te is betérsz információért egy italozóba, és micsoda véletlen pont abba amibe Catena és Lionel tartózkodik. Épp akkor lépsz, be mikor egy nagydarab alak egy furcsa kabátos férfi arcába köp.

Sorrend: Catena, Lionel, Atanos
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2813
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Pént. Okt. 22, 2010 1:21 am

A hegyi túra

Vér… Minden csurom vér, valami szúrás a jobbomon… Átfordulok négykézlábra.
~Miért hagytam otthon? Procax, minimum segíthetne felkelni…~ Hirtelen a saját kardom jelenik meg előttem és egyenesen a fejem felé közelít. Nem várhattam, előre nyúltam és elkaptam a pengét, ami a csontig hatolt a tenyerembe. A vékony csontos kéz ráfogott a csuklómra. Éreztem, hogy a levegőbe emelkedem.
- Te fattyú farkas! Meg fogsz dögleni… Egy ősvámpírt te?- üvöltötte a képembe az a féreg, mely azt gondolta magáról, hogy erősebb, mint én. Pillanatnyilag igaz is volt hátulról lesből lőtt rám egy ezüst hegyű nyíllal. Utána viccesnek gondolta, hogy az én kardommal szabdal össze. Még ott volt az a vacak nyíl, így hátranyúltam. Hiába nem tudtam kihúzni a sebből, de meg tudtam szorítani a nyilat. Roppanást hallottam, a nyíl kettétört, de a sebben maradt. Közben a torkomon az ujjak egyre szorosabban tartottak. A törött fadarab a kezemben volt még, és annyi erő volt a tagjaimban, hogy az ellenfelem kezébe vágjam. Mikor a földre hulltam, és a teljes súlyom az oldalamra nehezedett. Éreztem, hogy valami előbukkan a hasfalamból. Az ezüst nyíl hegye volt, amit én kihúztam a testemből. Ezek után oly szörnyű és bestiális módon végeztem a vámpírral, mint még soha. Mikor ismét azzá váltam, mi ősi időkben voltam, emberré, felöltöztem és sántítva véresen elhagytam a helyet…
Órák hosszat utaztam, míg elértem az otthonom, ahol lelkes tanítványom várt. Inkább arra számítottam, hogy henyél, hisz nem vittem magammal, nem volt méltó küldetés kettőnk erejéhez.
- Procax! Hazaértem, lefürdök és pihenek egy percecskét!- Kiáltottam a pincébe érve, nem tudom hallotta e, de a gondolataimat lehetséges. Bezuhantam az egyik mosdóba.
~Procax!- Szólongattam párszor, hátha egyszer meghall, és közben néhányszor elismételtem mindent.~ Tű kell és cérna, gézt is hozz majd a szobámba!
Mikor már reméltem, hogy meghallott, békésen bedőltem az ágyamba, a sebemre törölközőt szorítottam.
Ha Lionel behozza a dolgokat, amiket kértem ellátom magam, és felveszem a ruhám.
Eltűnt, míg én teljesen felöltöztem. A hátamra kötöztem a már megtisztított kardom. Lesétáltam egy mélyebb régióba, ahol a szőke olvasott. Rám szólt, én pedig mögé léptem. Elém dobott egy újságot. Beleolvastam, és rögtön tudtam mit óhajt, bólintottam, és az oldalamra tűzött fegyverre tettem a kezem.
- Legyen! Ez a vadászat a következő. Azonnal kívánsz indulni?- kérdeztem, a választ megvárva bólintottam. Felkaptam egy akusztikus gitárt, és elindultunk a buszpályaudvar felé, persze előbb a felszereléseinket rendeztük el.
Az utazás számomra mindig rémes élmény volt… Amikor akár az anyósülésre kellett ülnöm, szinte elájultam, kivéve ha elvontam a figyelmem, mint most is… Gitároztam, s közben halkan énekeltem. A fejemre felhúztam a csuklyámat, hogy ne ismerjenek fel. Egy jól ismert dalocskát. A hosszú utazás mintha elröppent volna, hisz a dalom végigkísért minket rajta…
Úgy tűnt, mintha Procax elcseveg néhány utassal, hölgyek voltak tán mind.
Mikor leszálltunk a járműről, a lábaim megremegtek, amit a tanítványom talán észrevett.
Hogy kipihenjem a buszozást elindultunk egy italozó felé, ahova beültünk.
- Elnézést! – Szólítottam meg a pincért. – Nem tud esetleg valamit ezekről az eltűnésekről?
Több helyről kiáltották, hogy takarodjunk, de én nem keltem fel. Egy magas szteroidokkal telenyomott alak lépett elém. Mély harákolás után eltalált egy velős adag nyállal és egyéb… kedvességgel. Valaki felröhögött, én pedig lassan felálltam. A kigyúrt alak megvetően felém lendítette a kezét. Az ököl találkozott a tenyeremmel. Számomra gyenge szorítással szilánkosra törtem a csontokat a hatalmas hústorony karjában. Sóhajtásom a némává vált teremben dörgésnek hangzott.
Észrevettem valakit, akinek más volt a szaga, ként éreztem. Felé fordultam, megtöröltem a homlokom a nagydarab ruhájában, és karba tettem a kezem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lionel Cross
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2717
Hírnév : 0
Join date : 2010. Jul. 08.
Age : 28
Tartózkodási hely : a Mestere mellet

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Vas. Okt. 24, 2010 1:22 pm

A hegyi túra

Vér...minden csurom vér a konyhapulton. Mivel sikeresen elvágtam az ujjamat szeletelés közben.
Mesterem itthon hagyott, mert állítása szerint ez a misszió nem méltó arra, hogy mind a ketten részt vegyünk rajta. Nem is említette mire fog ezúttal vadászni, de biztos, hogy nem a Nagy Fehérre, mert akkor magával vitt volna. Bízok benne, mégis ő mentette meg az életem, ő gondozott, ő tanított ki, és szinte már-már a nem létező apámat is pótolhatná. Már korán nekivágott a "munkájának", én még kicsit lustálkodtam, hisz ha Mester elment nincs ki, pesztráljon, hogy keljek fel és mi egyéb. Így kényelemesen felkeltem, lassan elballagtam a konyhába, és megtörtént a baleset. Nem is értetem, hogy miért nem a képességemet használva szeleteltem, a reggelinek valót. Ám most nem ezzel kellet törődnöm, hanem azzal, hogy kimossam az a picike sebet, amit a kés éppen, hogy megsértett. Előkerestem valami sebkezelő gélt és azzal bekentem, meg kell mondanom, eléggé csípet, de nem viszonyítható azzal a fájdalommal, amikor egy kard hasít beléd. Szerencsémre nem volt még részem, ilyesfajta élményekben, de nem is akarom, hogy legyen. Az ujjamra ragasztottam egy ragtapaszt, és hogy ne legyen feltűnő a Mesternek, mikor hazatért, kezeimre ráhúztam egy pár kedvelt fehér bőrkesztyűt. Miután megvolt a reggel étkezésem, amit már az erőmmel folytattam, nehogy valami újabb baleset érjen, leültem az egyik nappalinak hívott szobába, amely nem állt túl sok elemből. Volt ott egy TV, azzal szemben egy három személyes kanapé, a garnitúra mögött egy asztal négy székkel. A célomnak tökéletesen megfelelt, mi volt más, mint az egyik kedvenc tevékenységem, az olvasás. Szeretem az olyan könyveket, amik a vérfarkasokról és vámpírokról szól, mert néha hatalmas hülyeségeket hordanak benne össze. Egy jó három óra olvasás után bekapcsoltam a telekommunikációs eszközt a szobában. Megnéztem egy unalmas két órán keresztül tartó filmet, amit nem is értem miért néztem végig, miért nem kapcsoltam el. Már annyira unalmas volt, hogy az ember végig nézte csak azért is. Mind ezt követően, kikászálódtam a kanapéból, és mikor felkeltem észrevettem, egy kettő napos újságot a földön. Ha már ott volt, úgy gondoltam meg kukkantom, mi van benne. Nem is sejtetem, hogy megtalálom a következő melónkat. Érdekesnek találtam az esemény, ezért el is döntöttem, ha Mester haza ért nem is hagyom pihenni, hanem azonnal megmutatom a cikket. És szinte derült égből villámcsapás, hallottam a pinceajtónak a hangos hangját. Hogy tudjam, tényleg a Mester jött e meg, elkezdtem kicsit kutatni az elméjében.
~Procax! Tű kell és cérna, gézt is hozz majd a szobámba! ~ebből a mondatból bárki, aki ismeri, rájönne, hogy csakis a tanítom lehet. Szokásához híven nem köszönt, mondjuk ez nem bánt, hisz tudom, hogy ha kell, ott állna mellettem. Amíg ő tisztálkodott a fürdőszobába, addig teljesítettem kérését, és felvittem a szobájába az általa kért dolgokat. Majd visszamentem a jól ismert "nappaliba", tovább olvasni az újság cikket. Nem értem végig a cikket, mikor meg láttam szemem sarkából, az ezüst végződésű haját.
- Mester, ezt látnod kell.- hívtam fel figyelmét a rövidke közleményre, ami a folyóiratban van. Mögém lépett, én, pedig átnyújtottam neki a hírlapot. Szerintem, csak átfutotta szemével a lényeget, majd győzködés nélkül belemen.
- Összepakolok, és felőlem indulhatunk is.-válaszoltam, miközben felkeltem az asztaltól és elindultam a szobám felé. Amint beértem, egyenesen a szekrényem felé vettem az irányt. Magara kaptam szokásos vadász ruházatomat, majd visszaindultam. Nem csodálkoztam, mikor Mesterem, egy gitárral a kezében vágott az útnak. Ez csak annyit jelentett, hogy nem kocsival megyünk. Hiszen nekem nincsen jogosítványom, és a mester csak akkor visz magával hangszert, ha nem ő vezet, mert mindig rosszul van az utazás alatt. És sejtésem be is igazolódott, busszal vágtunk neki az útnak. Nem sokkal felszállásunkat követően elkezdtem cseverészni egy gyönyörű iker párral. Kettő széplánynak, ki mond nemet? Én nem az tuti. Ez alatt a Mester egész végig pengette hangszerét, számot énekelt. Sajnos az utazás gyorsan véget ért, és ott kellet hagynom a lányokat. Megérkezésünk után a "Zöld Hegyek Kiskocsma" nevezetű italozóba vettük az irányt. Betérésünk után egyből rosszra fordult a helyzet. A helyieknek nem nagyon tetszett az, hogy a Mester az eltűnt személyekről kérdezősködött. Ennek eredményeként egy hatalmas és büdös éppen még az ember gondolkodási szintjét elérő fazon, lépett asztalunkhoz, és nem csúnyán, arcon köpte a mestert, aki válaszként gyengéd mozdulattal szilánkosra törte a kezét. Ebben a pillanatban lépettbe egy furcsa ember, én csináltam semmit, csak a szememmel követtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atanos
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2606
Hírnév : 0
Join date : 2010. Oct. 16.

Karakterlap
Faj: Démon
Kaszt: Vadász
Oldal: semleges

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Vas. Okt. 24, 2010 5:46 pm

Pár nappal ezelőtt küldtem vissza azt a démont a pokolba, akkor öltem meg a kommandósokat is. Az újságok szinte semmit nem hoztak le a történtekből, természetesen eltussoltuk az ügyet. Fáradt voltam akkor, megterhelt a démon elleni harc. Imádtam vadászni, az életem csak erről szólt gyakorlatilag, és én jó voltam benne. A megbízásokat mindig a Mestertől kapom, aki csak megjelenik a lakásomban, kiadja az utasításokat és eltűnik.
Most sem volt ez máskép. Éppen meditáltam, mikor megéreztem mesteremet. Szokásos módján besétált a szobámba, most egy húszas évei végén járó nő testében jelent meg, de a külseje nem tévesztett meg engem, én már láttam őt teljes alakjában, nem akarom még egyszer úgy látni.
- Készülj fel! Egy napod van arra, hogy elmenj Colorado Springsbe! Emberek tűnnek el egy helyi erdőben. Már jó pár civil és vadász is odaveszett, egyetlen túlélő van, aki most egy elmegyógyintézetben van. Feladatot: kideríteni, hogy mi az a lény és likvidálni! Ne feled egy napod van, hogy odaérj, ha elkészültél, térj vissza ide és várd a következő parancsomat! – mesterem szokásos modorában beszélt, lassan, ellenvetést nem tűrően, ami még ebből a női szájból is változatlanul csengett. – Még egy érdekesség, két vadász tartózkodik még azon a helyen. Az egyikük neve Catena Khor, vérfarkas, több mint 2000 éves, az egyik legveszélyesebb a fajtájából, a másikat Lionel Crossnak hívják, képes a telepátiára és a telekinetikára, vigyázz velük, veszélyesek, még rád nézve is. Működj velük együtt, vagy mellőzd őket, nem érdekel, de nem ölheted meg őket! Mindent értettél? – három aktát dob le az asztalomra a tőreim mellé.
- Igen, mester. Ha démon az illető megkapom az engedélyt a visszaűzésre? – kérdezem, miközben már az előkészületeket fontolgatom.
- Megkapod az engedély! – kántálni kezdett, démoni energia kezdi el feltölteni a szobát, mikor vége a varázslatnak, a Mester eltűnik, egyedül maradok.
Nem volt vesztegetni való időm, ha mesterem egy napot mond, akkor azt jelenti, hogy legkésőbb délutánra legyek ott. A telefonhoz mentem és tárcsáztam az egyik hamisító ismerősömet.
- Hello, Don! Kéne három FBI igazolvány! A mindegy milyen neveket használsz, csak legyenek meggyőzőek! A fényképeket majd mi ragasztjuk rá, kapsz három órát, hogy idehozd! Fizetés a szokott módon! – válaszát nem vártam meg, úgysem mondhat nemet.
Neki kezdtem három talizmán elkészítésének. Kiválasztottam három közepes méretű érmét, a talizmánok kommunikációra fognak szolgálni majd, illetve helyzet bemérésre. Nehéz varázslat, mivel hosszú időre akartam megbűvölni az érméket. Végül két óra varázslás után elkészültem velük, először vörösen felizzottak, majd kihunyt a fényük. Aztán nekiültem, hogy átolvassam az aktákat. Az elsőben az eset leírása volt, de mesterem már elmondta a lényeget, a maradék két aktában a vérfarkasról és a telepatáról volt leírás. Mikor végeztem az olvasással, a fegyvereimet kezdtem el ellenőrizni.
Kardom, mint mindig, tökéletes állapotban volt. Pisztolyaimhoz viszont töltényeket kellett készítenem, ami elég lassú folyamat, mivel óvatosan kell bánnom a szentelt vízzel. Éppen elkészült a töltényekkel, mikor megjött Don és átadta az igazolványokat, megköszöntem neki ,aztán becsuktam az ajtót. Tőreimet is ellenőriztem, az egyiken volt egy kis repedés, azt otthon hagytam, majd megjavíttatom. Végül összeszedtem minden felszerelésemet és elteleportáltam Colorado Springsbe.
Miután megérkeztem a városba rögtön egy felkapottabb kocsma felé vettem az irányt, a Zöld Hegyek Kiskocsmába, hátha ott találom meg a vérfarkast és az embert. Mákom volt, tényleg ott voltak.
Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. Látszólag mindenki idevalósi volt, kivéve két pasast, akik egy asztalnál ültek, az egyikkel éppen egy izomagyú hapsi kötekedett, leköpte őt, majd megpróbálta leütni, de az áldozata elkapta az öklét és egy laza mozdulattal eltörte a kezét. Ezután leült és rám vetette tekintetét, ő lesz a vérfarkas, és már tudja, hogy mi vagyok. A másik is észrevett engem, de nem voltam benne biztos, hogy ő is kiszúrta-e fajtámat.
Odamentem hozzájuk és leültem velük szemben, minden kérdezés nélkül. Gondoltam jobb lesz, ha nyílt lapokkal játszunk. Megpróbálom őket együttműködésre bírni, legalább lesz egy kis változatosság is a vadászataimban.
- Nos szerintem, már tudjátok, hogy démon vagyok. – szemem pár másodpercre fekete lett – De azt nem tudjátok, hogy segíteni jöttem. Egy olyan különleges klán tagja vagyok, akik vadásznak a természetfeletti lényekre, még démonokra is. Célunk az „egyensúly” megőrzése, mi nem akarjuk, hogy a jó vagy a gonosz győzzön, nekünk a vadászat a lényeg! A nevem Atanos, valaha vadász voltam, most… nos, most is vadász vagyok. Hoztam pár dolgot, ami segíthetek nektek. – két borítékot raktam az asztalra, a nevük rajta volt, a borítékokban egy-egy igazolvány és érme volt– Az igazolványokra csak fényképet kell raknotok a nevetek már rajta van. Az érméket én bűvöltem meg, kapcsolatban vannak egymással, csak koncentrálnod kell az egyik érme tulajdonosra és tudsz vele beszélni telepatikusan, illetve a helyzetét is megtudod. Egyetlen hátránya van, hőt termel használat közben, ha nem vigyáztok elég csúnya sebeket tud okozni. Vegyétek el ezeket, ha kellenek. Hangsúlyozom segíteni vagyok itt! Ha nem hisztek nekem a kölyök olvashat a gondolatimban, most az egyszer.
Érdeklődve várom, hogy hogyan reagálnak kis monológomra. Remélem együttműködnek majd, kíváncsi vagyok rájuk harc közben és hátha hoznak az életembe egy kis változatosságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Genus Cruentus
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 4
Aktívság : 2655
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 19.

Karakterlap
Faj: Démon
Kaszt:
Oldal: rossz

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Vas. Okt. 31, 2010 2:33 pm

A hegyi túra


A nagydarab elmenekül, viszont a kocsma szinte azonnal csendesebbé válik. Gyanakvó szemek még mindig a kis csoportot figyelik. Többen morognak, de senki sem mer hangosan megszólalni. Egy kósza légy zümmögése, csupán mit hallani lehet, és a halk dallam, ami egy apró hangszóróból árad. Az alkohol bűze mindenkibe beleivódik, ahogy maga a feszültség is. Pillanatok kérdése talán a harc, de senki sem tudja mi lesz azokban a pillanatokban…

Két lehetőség közül választhattok:

Békésen leültök megbeszélni a továbbiakat. Szóba kerül a férfi, akit bezártak egy elmegyógyintézetbe. Eltervezitek, miként juthattok be, de rájöttök, hogy aznap már kivitelezhetetlen a feladat. A kocsma emeletén található szobák közül kivesztek egyet, ahol kényelmesen elférhettek, ám egy helyiségbe vagytok kénytelenek bezsúfolódni. Dohos, koszos minden része, de nincs más elérhető szálláshely. Minden szükséges óvintézkedést elvégeztek, hogy ártó lélek ne tévedhessen a szobába. Rajtatok múlik egymásra figyeltek e, vagy megbíztok a másikban.
Az éjszaka csendjét hangok verik fel… Sírás és jajveszékelés, mintha az erdőben eltűntek könyörgése rázná a várost, ám minden ablak zárva marad, mintha senki más sem hallaná.


Harcba bonyolódtok, súlyos sérüléseket egymáson nem ejthettek! De a harcot is egy alak zavarja meg, aki hangos kiabálásával magára vonja a figyelmet:
- Hé, én segíthetek, ismerem őt… Aki visszajött az erdőből…
Ezek után a kocsma vendégei felétek indulhatnak, hogy örökre elhallgattassák a férfit. Meg kell védenetek a hatszoros túlerővel szemben, ezek után ő hálálkodva elétek borul és mindegyikőtök lábát megcsókolja.
- Fent az emeleten van az egyik szobám… Ott lakok most, gyertek, kövessetek!
Kissé őrültnek tűnik a férfi, de muszáj vele tartanotok. Beérve a szobába hatalmas rendetlenség és bűz vár. Papírok rengetege, a természetfelettivel foglalkozó könyvek sokasága, egy hatalmas vaskos könyv a démonok gyengéiről, egy óriási anatómiai rajz a falon egy vérfarkasról. És egy képekre kötött még dobogó emberi szív egy tartályban egy polcon. Csupán egy újabb bogaras alak ő, vagy más?
Csinál egy kevés helyet ahol aludhattok. Ám éjjel sírásra ébredtek, odakint az üres utca zokog, és sikít, könyörög és fenyeget… A férfi pedig az ablak mellett ül, olvas és vigyorog…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2813
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Szer. Nov. 10, 2010 1:50 am

A hegyi túra


Elővettem a pisztolyom, és kivettem belőle a töltényeket, mélyen a zsebembe rejtettem őket, közben felsóhajtottam. Szépen beleraktam a másik garnitúra lőszert, és a helyére kattintottam a dobot. A Taurus szembenézett a démonnal.
- Ide jössz, elkezdesz valami szervezetről beszélni, felfeded, hogy egy pokolra való lény vagy, úgy viselkedsz, mintha te lennél a főnökünk… Egy eléggé, nos ostoba dolog tőled. Kérhetek valamit? Ne hidd azt, mert „valamit” tudsz rólunk hiszen tudod, hogy Lionel képes Gondolatok között olvasni, de nem láttál még semmit!- A kezemben a fegyver már ki volt biztosítva, kissé balra mozdítottam a csövét, és elsütöttem. A golyó maximum súrolhatta az ellenfelem, hiszen odafigyeltem. A nyers vasból készült töltény tova repült, és összetörte az egyik falitükröt. A fegyver csöve, már egyenesen a Démon feje felé mutatott.
- Jól gondold meg mit csinálsz érted? Egy ősfarkassal szórakozol, ne tégy úgy, mintha a hűbéruram lennél érted?- Mordultam fel, és lassan a helyére tettem a fegyvert.
~ Procax a kardod! ~ Szóltam magamban, tudtam, hogy a tanítványom ilyen helyzetben úgyis a gondolataim fürkészi. Én közben átlendültem az asztal felett, és elkaptam a kardot amit felém hajított a tanítványom. A démon vállára tettem a pengét. Az éle egyenest a nyaka felé állt, így csak egy gyors mozdulat és vége lehetett volna.
Hirtelen mellénk toppant valaki hevesen csapkodott és kiabált, pár pillanatig arra gondoltam, hogy felhasítom őt is, de rájöttem, hogy csak egy őrült.
- Hé, én segíthetek, ismerem őt… Aki visszajött az erdőből…
Elvettem a kardot a Démon nyakáról, de szemmel tartottam azért. Felsóhajtottam és visszadobtam a kardot.
- Jól van… Bocsánat- szóltam halkan a démon felé. – Csak tudod háromezer év után kissé dühítő, hogy egy ismeretlen ezt merészeli!
Hátrasimítottam a hajam, közben ezüstös tekintetemben csillogott a lámpa fénye. Kivillantak a szemfogaim, még mindig neki akartam ugrani a démonnak, de visszafogtam őrült állati énem. Minden lélegzetvételem közelebb hozta a teljes csendet az elmémben, már csak egy kevés kellett volna, de az őrült tekintetű hadonászó férfi túl közel lépett. Az ösztönök bekapcsoltak. Elkaptam a nyakát, és rávicsorítottam, de… A háttérben álló alakok rémülete és undora felébresztett, hisz ismét olyan voltam, mint az, aki őket tartja félelemben. Elengedtem, de észrevettem valamit a szemében.
~ Procax… Ez a férfi gyanús nekem, a szemében azt láttam, amit hosszú évek óta nem, tiszta őrület volt kölyök… Figyelj rá jó?~ Gondoltam, és megigazítottam a ruhám. Felvettem az asztalról az igazolványokat, és az egyik tallért.
- Köszönöm, démon… - Halkan elmorzsoltam egy miatyánkot, és az egyik igazolványt Lionel kezébe nyomtam. – Viszont kíváncsi vagyok, mennyit tudsz… Mert nem igazán egyenlő bajtársiasság, hogy semmit sem tudunk szinte rólad!
Hirtelen hangzavar támadt, mert nem egy vendég hördült fel, és indult meg felénk, a bolondot akarták… Az egyik alak elkapta a vállát, és már láttam, ahogy lendül a másik keze, amiben fényesen csillogó penge látszott. Odaugrottam, és a közeledő kést félreütöttem, és azonnal az alak gyomrába vágtam az öklöm. Túl sok erőt vittem be, mert az ellenfelem néhány lépéssel távolabb landolt, pont a pulton…
- Fenébe…- Súgtam halkan, hiszen szinte azonnal felbolydult a kocsma elindultak felénk, hogy végezzenek a férfival, és már velem is.
~Kölyök, ne használd az erőd, mert akkor talán semmit sem tudunk meg erről az esetről. Használd a kiképzést, és a kardok lapját. És üss nagyot az istenért!~ A gondolataim, remélem hallotta, mert szinte azonnal rám vetődtek elkezdődött a harc…
Mikor vége volt a harcnak, mindenki csendben elvonult, aki képes volt még járni, én felsóhajtottam, és a mögöttem álló eszelősen röhögő férfire néztem. Ő azonnal a földre vágódott és a lábamat kezdte csókolni én undorodva léptem hátra, ő pedig a többieknek kezdett „hálálkodni”.
- Fent az emeleten van az egyik szobám… Ott lakok most, gyertek, kövessetek!
Megvontam a vállam, tudtam, hogy nincs más választásom, és a két társamnak sincs.
- Kövessük, legalábbis ezt javaslom- szóltam. Mikor elléptem a démon mellett rávicsorogtam…
Felsétáltunk a férfi szobájáig, ám már messziről éreztem a bűzt. Rothadás és halálszag, de mikor kitárult az ajtó… Megszédített az, amit éreztem, és kissé, amit láttam, undor ült ki az arcomra és menekülni próbáltam, ám nem lehetett. Odabent láttam egy rajzot a fajtámról, amiben minden részletünket ábrázolták. Már több éve boncoltam fajtám tagjait, így felismertem a kép hibátlanságát…
A bűz nem hagyott aludni, így csak feküdtem, és közben belegondoltam mi sanyargathatja a várost, ám nem jutottam sokkra. Elmélkedésem sírás törte meg, mely az utcáról jött. Elég volt pár másodperc és rájöttem, hogy ez nem embertől származik, legalábbis nem élőtől…
Odakint őrült sírás rázta az utcát…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lionel Cross
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2717
Hírnév : 0
Join date : 2010. Jul. 08.
Age : 28
Tartózkodási hely : a Mestere mellet

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   Csüt. Dec. 09, 2010 8:56 pm

A hegyi túra

Mesterem nem bírt magával. Ezen nem is csodálkozom, hisz z a démon oly módon beszélt velünk mintha ezer éve ismerne minket. A Mester részéről még passzolna az idő, ám mégsem. Úgymond rejtett arroganciát véltem felfedezni a beszéde közben. -Tudni kell rólam, gyűlölöm az arrogancia bármely formáját, és legszívesebben a padlót mosnám fel háromszor egymás után, egy arrogáns alakkal.- De tanítom megelőzött tetteivel. Mikor elkezdett beszélni azonnal tudtam, hogy készül valamire, és nem lesz képes haragját vissza folytani. Azonnal elkezdtem gondolataiban olvasni. És ahogy "megjósoltam" ez történt. A kardomat kellet oda dobnom neki, amivel elég durva módon ijesztett rá a szemben ülő félre. Nem sok választotta el attól, hogy kardomat egy giotinnak használja. A civakodást egy furcsa fazon szakította meg. Össze-visszakalimpált és ezzel a cselekedettel mentette meg a haláltól, a velem szemben lévő széken elhelyezkedő pokollakót. Mesterem minta megdöbbent volna a híren, leállt és visszaszolgáltatta a fegyverem, amit újra elhelyeztem kabátom rejtekébe. Én ezt a gyors "harcot" enyhe, gúnyos mosollyal néztem végig. Miután azt hitem csendesednek az indulatok, az a bolond addig hadonászott, míg végül megütötte a Mestert, aki ösztönösen nyakon ragadta és csak egy hajszál választotta el attól, hogy a gigáját összeroppantsa. Hirtelen, csak leengedte és egy bajjóslatú hírt közölt velem a gondolatok útján. Én csak bólintottam. A felvett két igazolvány közül egyet a kezembe nyomott egy talizmán társaságában. A kapott tárgyakat bele ejtettem, a bal oldali belső zsebembe. Valami oknál fogva hatalmas hangzavar támad föl hátam mögött. Kérdően néztem hátam mögé. A kocsmában idejét töltő csőcselék nekünk támadt. Tanácstalanul olvastam Mesterem fejében, hátha használhatót, dolgokat tudok meg. Tippem másodszorra is bevált. Mondjuk módosítottam a parancson. A kardokat tokostul rántottam elő, és úgy kezdtem forgatni kezemben. Így biztonságban tudtam használni fegyvereimet anélkül, hogy bárkit is megölnék. Ahogy ment a csetepaté, kaptam az alkalmon és oda "libbentem" a pokoli jó és friss bajtársam mögé és még is gyengéden, de mégis hogy érezze, rásóztam a veséire, majd tovább álltam, ennek köszönhetően úgy nézhetett ki, mintha az egyik alkohol szagú ütötte meg. A verekedést egy-két éppen csak elkapott pofonnal megúsztam. Harci eszközeimet visszaraktam helyükre, majd leporoltam kabátomat. A tébolyult elég furcsán kezdett hálálkodni. Megpróbáltam bele olvasni a gondolataiba, ám nem találtam egy épp gondolatot sem, csak keszekusza csökevényeket és száz százalék őrültséget. A névtelen a segítségét kínálta föl ismételten, nem volt más választásom, hisz Mesterem bele egyezett, így követtem őt, átlépkedve pár fetrengő emberen. Mikor a szobájának ajtajához értünk bűz csapta meg az orromat. De a legrosszabb csak az ajtó kinyitása után következett. A még erősebb bűz, és egy dobogó emberi szív. Ám ami kicsit dobott a dolgon, a sok és nem éppen vékony könyvek. Amint beléptem megpillantottam egy tökéletes anatómiai rajzot egy vérfarkasról, és a legvastagabb könyvet, ami a cím alapján a démonok gyengeségeiről szólott. Elhelyezkedésem előtt alaposan körül néztem, hogy hova ülök, hiszen nem lenne jó valamibe bele ülni...
Egy mágiáról író könyvet olvastam, mikor furcsa hangok zavartak meg. Sírás volt, de nem voltam biztos abban, hogy embertől jönnek. Könyvet becsuktam, az asztalra dobtam és felkészültem a legrosszabbra, vagyis a szokásosra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Zöld Hegyek Kiskocsma   

Vissza az elejére Go down
 
Zöld Hegyek Kiskocsma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hellhouse Szerepjáték :: Játéktér :: Amerika - Államok :: Colorado :: Colorado Springs-
Ugrás: