HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Latest topics
» Pénztár
Szer. Aug. 01, 2012 8:36 pm by Joseph O'maile

» Társoldalak
Szer. Aug. 01, 2012 8:29 pm by Aaron Silverstone

» ANGLIAA, RESZKESS!
Szer. Aug. 01, 2012 7:18 pm by Aaron Silverstone

» Friss...
Kedd Júl. 31, 2012 9:44 pm by Aaron Silverstone

» A szellemek
Hétf. Júl. 11, 2011 11:52 am by Aaron Silverstone

» Minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:51 am by Aaron Silverstone

» Mento szabályzat
Hétf. Júl. 11, 2011 11:45 am by Aaron Silverstone

» Kincseskamra igénylése
Hétf. Júl. 11, 2011 11:44 am by Aaron Silverstone

» Adatlap minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:43 am by Aaron Silverstone

Statistics
Összesen 33 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lunaa

Jelenleg összesen 309 hozzászólás olvasható. in 88 subjects
Top posters
Sam Griffiths
 
Aaron Silverstone
 
Catena Kohr
 
Ashmore Serael
 
Turel Altmann
 
Victor Aelfric
 
Amythiel Jade Smith
 
Atanos
 
Lionel Cross
 
Isaac Rickfield
 
Linkek/Bannerek
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Matt Wahdan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Matt Wahdan   Szomb. Szept. 04, 2010 2:45 pm

Miután valamiféle Privát engedélyre lett volna szükségem az előtörténetem Ember kaszthoz való beillesztésére, úgy gondoltam ide töltöm fel elsőként. Amennyiben nem megfelelő, kérem legyenek szívesek megnyitni az ELŐTÖRTÉNETEK topicot, elvégre az a legelső lépcső a játék felé...

Név: Matt Wahdan

Született: 1990. május 4. , Baltimore MD.

Szülők: George William Wahdan (vámpír) , Lisa Wahdan (ember)

Egyéb családtag: -

Kinézet: 178 cm magas, kreolos bőrszínű barna hajú férfi. Hajvégeit szőkére mellírozza. Arca kissé hosszúkás, lányos arc, melynek álla hegyén barna szakállpamacs illetlenkedik. Széles válla, és erős karja van, melyen szemmel láthatóan erek düllednek. Széles mellkas és széles hát alatt vékony csípő és szálkás lábak jellemzik. Lábmérete 9/2es. Sportosan öltözködik, melynek legfőbb eleme a tornacipő, és a hoody (kapucnis-cipzáros pulóver). Mosolyával könnyen magára vonja a figyelmet, hófehér fogainak szabályos vonulatának köszönhetően.

Foglalkozás: Tanuló / University Sports Class Amerikai Football csapat irányítója (QB Quarterback)

Szeretem/Nem szeretem:
Szeretem a kutyákat, macskákat, tigriseket. Szeretem a sporot, a kólát és különféle csokis sütiket.
Nem szeretem a Texasi University Sports Class Amerikai Football csapatát, a whiskey-t és a zöld "trutyis" kajákat.

Kedvenc napszak: Hajnal

Kedvenc szín: Hm... Piros?

Kedvenc évszak: Tavasz.

Képesség: Erőhullámok kibocsátása (10 méteres körben), illetve tárgyak mozgaása elmén keresztül, 500 kiló alatt.

Előtörténet:

Kezdetek...

Egy komor, szürke képű, körszakállas férfi unottan bámulta a fekete-fehér kórházpadlót, és egy Beatles számot dúdolgatott. Talán a "Hey Jude" valt. Bár ki tudja... Sőt. Őszinén kit érdekel? A férfi közel ötvenes éveiben járhatot már, haját és szakállát rendesen kifehérítette már az idő. Pár perc után fölnézett a pislákoló neon lámpa mellé. Összehunyorítótt szemekkel próbálta kispekulálni, vajon mennyi lehet az idő. A szeme sem volt már a régi, és ráadásul a neon is gyengítette a viszonyokat. A hosszú, sötét folyosó végéről fémajtó nyikorgása hallatszott. Egy fehér köpenyes férfi lépett ki az ajtón. Műtősruházatba volt csomagolva, csak két értelmes szeme villogot a szemüvege mögött.
- Uram. Fia született. A csecsemő komplikációk nélkül jött világra, ám lenne itt valami, amit meg kellene hogy osszak magával...
... Amit az orvos apámmal közölt, sosem publikálódott. A bonyodalmak a harmadik osztályban kezdődtek.
- Nyissátok ki a könyveteket a 43. oldalon. - kezdte a tanárnő. Rideg, finomvonású, szemüveges nő volt. Vörös haját hátul összekötözve hordta. Arcát szeplőpöttyök borították, fogai fehérek voltak akár a tejföl. Szűk szabású, térdig érő szoknyát hordott, és lila kosztümöt... A gyerekek fellapozták a vastag angolkönyvet.
- Mr. Wahdan, ha megkérhetném. - hasított a lapozás hangjába a jéghideg hang.
- A konföderáció több országban is... - kezdtem az olvasást, mikor az ablakok berepedtek, az izzók szétdurranak, és a körülöttem lévő padok szétvágódtak.
- Mi a fene volt ez?! - riadt föl egy alvó diák a hátsó padsorból. A tanárnő sem tudta mire vélni ezeket az egyre gyakrabban előforduló eseteket. Rövidesen kezdett kialakulni az iskola véleménye a körülötem gyakran előforduló eseményekről. Többek közt azt állították, hogy körülöttem tartózkodni veszélyes, mert vonzom a baleseteket, akár a vasat a mágnes. Kiközösíteté váltam. Szüleim kétségbe estek.
Egy este apám így szólt vacsora közben:
- Fiam. Mrs. Robinson mondott veled kapcsolatban bizonyos tényeket... - kezdte.
- Apád arra céloz, jó lenne kivizsgáltatni téged. - fejezte be anyám.
- Vizsgálat? Minek? Mi rosszat tettem?! - kiáltottam, és szememből dagadt könny húzott az állam felé. A szüleim hangja lecsitult. Pár másodperces kínos csend következett.
- Nos... Vannak bizonyos dolgok, amik... hogy is mondjam... Abnormálisak. És ezek a dolgok már születésedkor kitudódtak, csak úgymond figyelmen kívül hagytuk... De most hogy felerősödtek a "bizonyítékok", jobb lenne komolyan venni. - mondta a gondviselő, és megviselt ráncos arcára csalódot szomorúság szürkesége telepedett. Mindig ilyen volt. Ha boldog, ha szomorú, ha fáradt, ha közönyös, mindig ez a monoton szürkeség. Érzelementesség. Fagy. Szerettem, imádtam apámat, de utáltam vele lenni. Mintha egy idegen volna. Ha csókot ad, ha megborzolja a fejemet, minden közelítése olyan hideg. Szemei vörösek, akár a vér, bőre még nyáron is jég. Az a megmagyarázhatatlan hidegség... Ez volt az én apám. Ellentéte anyámnak. Anyám mindig meleg és hívogató volt. Ha sírt is mosolygott. Gyönyörű tajtékzöld szeme szinte világított. Arca és bőre kreolszínű, hosszú fekete haját szálanként vitte a szél. Anyám latinamerikai származású volt... Most azonban még ő is olyan szürke és komor volt mint apám. Megijedtem tőlük.
- F...Folytasd. - dadogtam apámhoz.
- Fiam. Ez... nem ilyen egyszerű. Te... te más vagy mint a többiek. Nem! Ne értsd félre. Nem vagy beteg, vagy valami ilyesmi. Csak... Érdekes mutációt mutatnak a sejtjeid. Ezek a sejtek... valami féle hatásra mutálódtak, változtak. Ezek az "abnormális" sejtek mindegyikünkben megtalálhaóak, csak éppen benned valamiért többen vannak, és aktívabbak... - morogta a férfi, és könyökével megtámasztotta fejét.
- Az ablakok... az égő... a padok... - motyogam, majd hátrálni kezdtem, és sírni kezdtem. Túl sok volt ez így egyszerre...

Le a lepellel! / Új kezdet

Vasárnap Washingtonba utaztunk. Nem sűrűn foglalkoztatott már annyira ez a hely. Tösször is jártam már itt. Alig egy órás út volt Baltimoreból idáig. Szótlanul ültem a hátsó ülésen. Apám szavai kavarogtak 10 éves fogalmamban. Hiszen csak fimekben látni ilyet! Ordít egy hang belülről, mikor bevillan az a szürke, komor, fagyott arc, és monoton, fegyelmező hanggal szól felém, melytől rögvest kiver a víz.
- Valószínűleg minden miattam van. - morogja édesapám, és arca rezdületlen marad. A Washingtoni kirándulás nem sikerült valami fényesre. Lehangoltak és elnyomottak voltunk. Tudtam, este ha hazaérünk ismét kényelmetlen beszélgeés veszi majd kezdetét. "Idióta mutáns" gondolataim nem csaptak be, sajnos ismét ott ültek az asztalnál. Apám két hüvelykujjával maszatolt, anyám ölébe eresztette két törékeny kezét, arcára gyász szerű keserűség borult.
- Öhhöm. - köszörülte orká a családfő, és a harmadik székre biccenett, -foglaljak helyet.
- Fiam. Mint azt tudod, nagyon kemény iskolai évek elé nézel. Szerencsére már végzős vagy általánosban, a középiskolát New Yorkban fogod kezdeni, és remélhetőleg sikerrel zárni. Utána nyomoztam, az emberfeletti adottságodnak, és vér szerint tőlem örökölted. - ennél a szónál anyám kifakadt, és sírni kezdett.
- Sajnálom hogy eddig nem adtuk tudtodra, de itt az ideje hogy megismerkedj velem, teljesen. - halkíotta le a hangját, és ivott egy korty vizet.
~ Minek?! Miért?! Apa, hisz ismerlek! ~ nyomakodott a mondanivaló, de jobbnak véltem hallgatni.
- Lényegre törő leszek. Vámpír vagyok. Egy nemesi klán alfaja ként jöttem világra, kiknek nem árt a fény, és nem emberi vérrel táplálkoznak. Ezek a gének benned is megtalálhatók, de nem olyan számban. Valószínűleg anyád génjei átalakytották ezeket a géneket, így emberi tested, emberi tudatot és emberi tehetséged van, ám valami miatt képes vagy az elméd által tárgyakat irányítani, vagy éppen üveget törni. Ez az a dolog, ami miatt nem maradhatsz Baltimoreban az elkövetkezendő időben. New Yorkban van egy barátom, aki segít majd a tanulásban, és az erőd koncentrálásában. - fektete le a hangsúlyt, és elcsöndesedek. Kényszeresen röhhentem fel.
- Ilyen nincs. - sápadoztam, és ismét felkacagtam. Nehéz volt feldolgozni, hogy "szupermen" lettem. Legalábbis a többiekhez képest...

Korán beköszöntött a tél. New York utcái meg kell szokni. Nem olyan barátságos mint egy államal odébb, Marylandben, Baltimoreban. Itt az emberek sietnek, nem köszönnek, vagy éppen fellöknek. Az utak koszosak, büdösek és veszélyesek. A kiejtés is más, az oktatás meg végképp. Az első tanítási napon éreztem, itt gondok lesznek. A biológia tanár elviselhetetlen, a csapat edzője már a felvételinél is pikkelt rám. Nemcsoda hogy sose játszatott a kezdőcsapatban. Mindazok ellenére, hogy New Yorkot már az első honapban megutáltam, a Gyámom, ún. Michael Bay, legalább jófej volt velem. Bár a tanulást kicsi szigorúan vette, a kontrollról nem is beszélve. Rövidesen, a hónapok elteltével mind az iskolai átlagom, mind a képesség kontollálásom is jelentősen javult. Valami oknál fogva az edző is megtett csapatkapitánynak.
A tavasz beköszöntével újra megkezdődött a fociszezon. A dönő meccsen is kapitányként voltam jelen.
- Megcsinálod! - fújtam magamat az öltözőben, mikor belépett Brohovsky, az ellenfél csapat "20 láb" magas védője.
- Itt a kapitányka. - röhögött, és a sarok felé terelt.
- Mit akarsz te marha? - kérdeztem és megálltam az útjában. Nekem jött, és kishíján fellökött a vállával.
- Ugyan. Még is hova képzelitek magatokat? Ezzel a csapattal legyet se lehet fogatni nem hogy megnyerni a High School Cup-ot. - vigyorodott el a vöröshajú "toronyépület".
- Valahogy mégis idekerültünk te krokodil. - röhögtem vissza.
- Na jó. Állítsd le magad e kis nyálmajom! - kiáltotta, és a falhoz vágott. Mögöttem betörtek a tükrök. Csuklómozdulattal, a képességet használva letéptem a zuhanyról a rózsát, és a fejéhez vágtam.
- Mi a sz*r?! - sikoltotta, és odébblökött. Fürge léptekkel menekült ki az öltözőből.
- Wahdan! - ordította az edző, a pályára lépés előtt.
- Ki van tiltva az edzésekről, és a meccsekről. Nem akarom többé meglátni. - róta rám szigorát, és még mielőtt bármit mondhattam volna, hátat fordított. A háttérben Brohovsky villogtatta narancssárga fogait...
Hát így vesztette el a New York Red Bulls a gimikupát...

Új hely, Már megint öregebb lettem, Valaki aki a legfontosabb...

Erőmet szinte teljesen irányításom alá vontam. Megtapasztaltam körübelüli erőhatáraimat, végre csak akkor használtam amikor akartam. Megkezdtem a főiskolai éveket. Sajnos New Yorkban kellett maradnom. A football továbra is sokat jelentett számomra. Az egyetemi csapatba jóval nehezebb volt bekerülni, de itt legalább korrekt volt az edző. A szezon kezdetére megkaptam a kapitányi címet, ismét.
Tél volt, és körülbelül 50 centis hó. A pályát letakarították, de a hideget nem lehetett lezavarni a grundról. Az edző szerint Januárig ne is álmodjunk a benti edzésekről. Nem bántam. A futás jó volt, a dobálózás kemény. Ha jól emlékszem péntek volt. A pontrúgásokat gyakoroltuk, mikor megpillantottam egy lányt a lelátón. Hosszú farmernadrágban, bakancsban és türkizkék kardigánban állt. Hosszú barna haja volt, szépen kifésülve. Ha az arcára néztél, leginkább egy finom, puha plüssmackóra emlékeztetett. Orra hegye kipirosodott a hidegtől. Elrúgtam a labdát, ami körülbelül 5 méteren belül kacskán a földre pattant és elgurult. A lány nevetni kezdett. Majdnem a büdös földig merülem szégyenemben. Az edző kaján mosollyal kísérte végig a jelenetet, majd odafordult hozzám, és az súgta:
- Matt. Ma legyen ennyi az edzésed. Menny és öltözz át. -
Ez volt a legemberibb, és leszebb dolog amit valaha bárki is mondott nekem. Az öltözőben lefürödtem, és már viharzottam is a leláltóra, ahonnan a lány már eltűnt. Csalódottan néztem a csapattagokat, akik még mindig a pályán szenvedtek. Felteszem, most utálnak. Lehangoltan battyogtam vissza a kollégium felé, mikor valaki elkapta a vállamat.
- Láttam az edzésed. Meccsen is így rúgsz labdát? Mert ha igen, akkor a következő meccsen a Wizardsra fogadok. - nevetett a lány. Még mindig csak pulóver volt rajta.
- Nem fázol? - kérdeztem az előző mondra való tekintet nélkül.
- De. - felelte, és látszott rajta hogy vacog.
- Miért nem vettél kabátot? - kérdeztem és levettem a kabátomat, majd ráhajtottam a vállára.
- Elfelejtettem... Mellesleg Sydney. - vacogta, és vékony kezét a markomba nyomta.
- Örvendek. Matt... -
- ...Wahdan. mindenki ismeri a "legendás" indítót a jobb szélről. - motyogta, és elmosolyodott. Egyszerűen olyan aranyos volt. Felnőtt, de mégis olyan éretlen. A mosolyára én is elmosolyodtam... Tudtam, éreztem, szerelmes vagyok.

Mert a hold a legszebb égitest! / Első csók / Vége az előtörénetnek, csöppenjünk a jelenbe!

A tél kemény volt. Az egyetem síjkirándulást tervezett. Imádtam Snowboardozni. Mindenképpen menni akartam.
- Hehe. - nevetett Sydney.
- Nos, az a helyzet, hogy Boogie boardon tudok menni, de Snowboardozás, nem az én sportom. Akárhányszor megindulok felborulok és havat eszem. - nevetgélt, és kifésülte a hajából a hódarabokat, miközben levette a síjnadrágot.
- Megtaníthatlak. - bólintottam.
- Hát legyen. Ez esetben veled megyek. De meg kell ígérned valamit. -
- Mond. -
- Soha többet nem dobsz meg hógolyóval. - erre mind a ketten nevetni kezdtünk. Forró kakaóval a kezünkben ültünk a Campus könyvtárában, a kandalló előtt. Gyönyörű este volt. A hatalmas üvegajtón keresztül tisztán látszott a hold. A hold, az az ezüstös égitest, mely valahányszor a földre néz, keserű arcot vág. Épp mint az apám. Csak apám szeret is, a hold meg csak egy buta valami.
- Imádom a holdat. - sóhajtottam, és átkarolam a lány vállát. Meglepődött. Fölkapta a fejét, és közel a szemembe nézett.
- Szeretlek. - mondta, és a feje búbjáig elvörösödött.
- Én is. - válaszoltam, és megcsókoltam. Viszonozta a csókot. Olyan hihetetlen varázs volt a levegőben. A kandalló, a forró kakaó, a hold, az illata és a jelenléte. Minden tökéletes volt. De mint minden pillanatnak ennek is vége kell hogy legyen. Ez az amit utáltam a pillanatokban, és ez az amit imádtam bennük. Gondoljunk csak bele, mi lenne ezekkel a "pillanatokkal", ha minden midig mesés volna? Ha nincs rossz, nem értékelhetjük a jót sem. De amig megvolt ez a pillanat, addig éltem vele. Szorosabban öleltem át, Mindkét kezemmel átkaroltam. Tenyerem lefelé csúsztattam a hátán. Ő sem engedett a szorításból. Testünk szorosan összeért, csak a ruhák választottak el egymástól. Úgy megkívántam... De tudtam, sajnos ez nem éppen a megfelelő hely... Bármikor benyithat bárki...
Még jó idejig ült az ölemben, és bámultuk a holdat. Megittuk a forró kakaót, és a tűz is kialudt már.
- Holnap újra találkozunk... - mondtam neki, és újra megcsókolam. Ez azonban már csak rövid, alig pár másodberces csók volt. Mire hazaértem, már hiányzott is...

Vége. A síjkirándulást majd már játékba terveztem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Matt Wahdan   Csüt. Szept. 09, 2010 5:06 pm

Elkészültem a törivel. Smile
Vissza az elejére Go down
Isaac Rickfield
Moderátor
Moderátor
avatar

Hozzászólások száma : 11
Aktívság : 2577
Hírnév : 0
Join date : 2010. Sep. 12.

TémanyitásTárgy: Re: Matt Wahdan   Csüt. Szept. 16, 2010 9:12 pm

Üdvözletem Mr.Wahdan!

Azért vagyok itt, hogy leellenőrizzem az előtörténetedet. Twisted Evil

Nos vágjunk bele.

  • Ha jól tudom az oldalnak, van egy előtörténet sablonja. Ha megnéztél volna pár előtörit talán, rájöttél volna, hogy a tiéddel valami nem stimmel.

  • Mind e mellet nincsen át menet a kasztok között. Vagy teljesen ember vagy, teljesen vámpír. Átment nincs.

  • Ha különleges képességet szeretnél karakterednek, engedély szükséges a staff egyik tagjától. Ha van engedélyed fel kell tüntetni előtörténeted első sorában.

  • Van egynéhány helyesírási hiba. Ha átolvasod biztosan észre veszed ezeket.


Ezen indokok miatt előtörténetedet elutasítom. Ha kijavítottad a hibáidat szólj valamelyik staffnnak és ismét elbírálásra kerül.
Wink

Tisztelettel,
Isaac Rickfield

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Matt Wahdan   

Vissza az elejére Go down
 
Matt Wahdan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hellhouse Szerepjáték :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: