HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Latest topics
» Pénztár
Szer. Aug. 01, 2012 8:36 pm by Joseph O'maile

» Társoldalak
Szer. Aug. 01, 2012 8:29 pm by Aaron Silverstone

» ANGLIAA, RESZKESS!
Szer. Aug. 01, 2012 7:18 pm by Aaron Silverstone

» Friss...
Kedd Júl. 31, 2012 9:44 pm by Aaron Silverstone

» A szellemek
Hétf. Júl. 11, 2011 11:52 am by Aaron Silverstone

» Minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:51 am by Aaron Silverstone

» Mento szabályzat
Hétf. Júl. 11, 2011 11:45 am by Aaron Silverstone

» Kincseskamra igénylése
Hétf. Júl. 11, 2011 11:44 am by Aaron Silverstone

» Adatlap minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:43 am by Aaron Silverstone

Statistics
Összesen 33 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lunaa

Jelenleg összesen 309 hozzászólás olvasható. in 88 subjects
Top posters
Sam Griffiths
 
Aaron Silverstone
 
Catena Kohr
 
Ashmore Serael
 
Turel Altmann
 
Victor Aelfric
 
Amythiel Jade Smith
 
Atanos
 
Lionel Cross
 
Isaac Rickfield
 
Linkek/Bannerek
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Városi park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amythiel Jade Smith
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2649
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 07.
Age : 27
Tartózkodási hely : Angyaltanya

Karakterlap
Faj: boszorkány
Kaszt:
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Városi park   Vas. Aug. 08, 2010 9:59 pm

*Egy fekete Suzuki bömböl végig az úton, majd áll meg a park egyik ösvényén. Hirtelen hallgat el, ahogy megáll, és felveri a port. Magas karcsú alak száll le róla, fekete rövidnadrágban, és egy ujjatlan zöld pólóban van, és afölött egy rövid bőrkabátban. Vállán kisebb fekete hátizsák, amiben minden cucca van, nyakában kereszt lóg, és hosszú, térd fölött véget érő csizmája szárában egy tőr. Hosszú fekete haja két kisebb kontyba csavarva fel. Sápadt bőre szinte világít, pedig ő még él. Megáll a motor mellett szétnéz, majd letelepedik törökülésben a fűre és vár. Az eget szemléli, lassan telehold lesz, és addig kell begyűjtenie a növényeket. De majd csak éjféltől hajnalig, amikor virágzik a vörös tüszőfű, de addig még van egy kicsi. Addig is üldögél, és figyel, majd lassan elővesz a táskájából egy pakli kártyát és elkezdi rakosgatni. Lassan telik az idő, és idővel hátrahúzódik, nekidőlve egy fának, és néha körbepislog. Semmi olyannak nem akar összetalálkozni, amivel nem kellene. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2778
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Vas. Aug. 08, 2010 11:09 pm

Semmitmondó vadászidény volt nekem, két nemrég átalakított és elszabadult vámpír fejét roppantottam szét. Nem gyűlöltem őket, de mát tíz emberrel végeztek, amit túlzásnak tartottam. Ezért, végeztem velük, és visszaindultam, hisz Gummer már várt, ő hozott el a kocsijával. De valami elgondolkoztatott. Éjszaka volt, és valami furcsa szagot fogtam. Nem embertől származott, ezért elindultam abba az irányba. Egy park felé közelítettem, közben ellenőriztem a ruhám, a furcsa vadász öltözékem, a kardom, és a két pisztolyom. Ami a két tőrt illette azok övembe volt rejtve. Vettem egy mély levegőt, és elindultam be a parkba. Természetesen egy csukja volt a fejembe húzva, hiszen vaddá váltam a hold fényétől még mindig, bár az átváltozást nehezen, de megfékezhettem. Ha erős ellenféllel kerülök szembe, akkor kiállhatok ellene egy küzdelemre, sőt felhasíthatom őt akár a puszta karmaimmal, de nem akartam azonnal küzdeni. Ám a macskaszerűvé váló pupillám, és a megnövő szemfogaim, és a megjelenő karmaim elég bajsejtelmű képnek bizonyultak.
Az érzékszerveim nagyon kifinomultak voltak, így láttam a lányt, de a sötétben és a távolságtól még nem vehetett észre. Olyan érzésem támadt, mint, nemrég amikor Rapto kisasszonnyal találkoztam.
~Csodás teremtmény, annyi szent, rengeteg évvel ezelőtt láttam ily csodás fekete hajú…~ Megráztam magam, hisz az elmém játékot űzött velem. Lehet, hogy csak a hold hatása volt, de nem mondtam volna biztosra.
Valami furcsa lapokat rakodott egymás mellé. Nem értettem ezekhez a dolgokhoz, így nem is firtattam, mit mutatnak a lapok. Közelebb ugrottam, földet érve guggolva a bal kezem a földhöz érintve álltam meg. Talán két méter, ha volt köztem és a lány között.
-Nem támadok rád…- Szólaltam meg halkan, de félelmetes látványt nyújthattam így is. Sajnos nem válhattam bizalomgerjesztőbbé, hisz egész életemben így néztem ki.- Érzem, hogy nem vagy olyan, mint a legtöbb ember… Más vagy, ahogy én is, bár mindketten más módon. Nem jelentek veszélyt, amíg te sem!
Vártam a reakcióját, közben a kezeim jól látható helyen voltak, és nem mozdultam meg hirtelen. Gyors voltam, de nem tudtam ő milyen gyors lehet, így vártam és figyeltem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amythiel Jade Smith
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2649
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 07.
Age : 27
Tartózkodási hely : Angyaltanya

Karakterlap
Faj: boszorkány
Kaszt:
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Hétf. Aug. 09, 2010 6:23 pm

*Jade rakosgatja tovább a lapokat nyugodtan, hátát a fa törzsének döntve, majd hirtelen felemeli a fejét és beleszagol a levegőbe. Táskája után nyúl, egy csomagba gyűjtve a lapokat, és belerakva, majd egy kisebb dobozt húz elő, aztán mégis visszarakja, és kezét a csizmája szárára csúsztatja. Hirtelen bukkan fel a fickó, kicsit talán meg is lepi, de ezt mindössze az eddiginél is jobban kitáguló pupillái árulják el róla, és picit gyorsabban verő szíve. Egyéb semmi, aztán lassan le is nyugszik, érzi, hogy nem démon, tehát a táska marad a helyén. Lassan emelkedik fel, kezében most már a tőrrel, és a fának dől. *
-Mi vagy? Azt érzem, hogy nem démon, és nem is vámpír? De akkor mi? *kérdezi, miközben hátrálna is, ha lehetne, de nem hagyja a fa. Nekisimul és figyeli a férfit. Furcsa alak, talán vadász, csak nem ember. És érzi, hogy ő is más, a fenébe is. Ennyire érződik az aurája? Nem örvendetes, éppen elég, ha a démonok néha kiszúrják. *
-Jade vagyok... és boszorkány. Ennyire érzed, hogy más vagyok? Ez nem lesz jó így... *súgja maga elé, majd ismét felnéz a férfira. Ez most kicsit megkavarta. A fenébe is, na de mindjárt éjfél, és kell az a tüszőfű, nagyon is kell. Igaz, hajnalig szedheti, addig virágzik, de vajon ez a férfi mit akar tőle?*
-Különben mit akarsz tőlem? *kérdezi, miközben felnéz rá, kicsit leengedve a kést a kezében, válaszra várva. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2778
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Hétf. Aug. 09, 2010 7:01 pm

-Catena Kohr vagyok…- Szóltam halkan, hogy megnyugtassam, közben kioldottam a hátamon lévő kardtokot, és azt a földre dobtam. Kihúztam magam, és hátralöktem a csuklyám.- Vérfarkas vagyok, méghozzá az egyik legöregebb…
Meghajoltam kissé, aztán felsóhajtottam. Végre letudtam a formaságokat, és megtudtam mi is ő. Mélyen beleszívtam a levegőbe, és elraktároztam az agyamban az illatát. Ezzel újabb fajt különböztethettem meg az átlagtól.
Eddig nem találkoztam egy Boszorkánnyal sem, csak hallottam róluk.
-Nem ilyennek képzeltelek el titeket…- Suttogtam.- Na de ne a borító alapján ítéljünk, én sem vagyok az-az átlagos farkas. Mint már említettem, nem támadok neked, míg te sem. Én csak a veszélyes szörnyetegeket támadhatom meg! Ugyanis háromezer éve felesküdtem, azon a szörnyű napon, amikor a karmaim és a fogaim kaptam, hogy az emberek védelméért fogok élni!
Szóltam, és megvakartam a tarkóm. Nem tudtam, hogyan kéne viszonyulnom az új ismerősömhöz, hisz hasonló találkozásom nem sok volt.
-Hogy mit akarok? Bocsáss meg… Csak két gyilkos vámpír miatt jártam erre, és megéreztelek! Féltem, hogy ártatlanokat bánthatnál, mivel nem ismertem fel a szagot!- Mondtam, és megigazítottam a kezemet védő fémlemezek egyikét.- Nos… Mesélhetnél néhány dolgot magatokról… Szakértőnek hívom magam a természetfelettiben, de rettenetesen hiányos a tudásom, ha rólatok van szó. A másik pedig… Ily késő órákban, te mit keresel idekint? Látom, meg tudod magad védeni, ám az éj veszélyes. Ha a fajtámmal találkozol, akkor meg pláne, és nem viselném, ha találkozok valakivel, és hagyom úgy elmenni, hogy nem tudom mekkora biztonságban lehet. Nem szeretem, ha másoknak baja esik pláne, úgy ha megakadályozhattam volna!
Mikor elhallgattam, karba tettem a kezem, a sötétben rikítóan fehér szemeim nem lehettek valami bizalomgerjesztők, főleg a mostani kissé elváltozott formámban. Tartottam a megkövetelt távolságot, de egy kissé közelebb mentem. Reméltem, hogy a lány nem veszélyes, mert a kardom nélkül kissé meztelennek éreztem magam, ám az átváltozás még mindig ott volt nekem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amythiel Jade Smith
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2649
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 07.
Age : 27
Tartózkodási hely : Angyaltanya

Karakterlap
Faj: boszorkány
Kaszt:
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Pént. Aug. 13, 2010 7:09 pm

*Hallva a válaszokat, és egyáltalán a férfi hangját, kicsit odébb kúszik, helyet hagyva neki maga mellett a fa alatt, ha le akarna ülni, és fejével inti is, nyugodtan foglaljon helyet. Veszélyt még a kártyák se súgnak, és ő se érez, pedig érezni szokta, elvégre boszorkány, és van ehhez tehetsége. De nem is úgy néz ki a férfi, mintha támadni akarna, vagy egyáltalán valami dolga lenne vele. Ő nem bántott senkit, nem is gonosz, kivéve, ha muszáj, mert akkor tud ölni is, az életéért, de egyébként soha. *
-Jade Smith... avagy a halálmadár. Örvendek. *mutatkozik be végül teljesen, hiszen előbb csak egy keresztnevet mondott, hogy tudja azért a férfi, de ha már ő teljes nevet kapott, akkor úgy illik, azt mondjon ő is. *
-Nem bántanék soha senkit, ha csak nem a saját életemet védem. *mondja kissé meglepődve. Ő aztán nem gonosz, nem gyilkol, ha kell, ha nem, sőt általában inkább védeni szokta az embereket, amennyiben teheti. A vörös tüszőfű virágából például méreg készül, ami holtak vérével keverve ideig-óráig bénítja a vámpírokat. *
-Ha a fajtáddal találkozom, itt van ez. *húzza ki csizmája szárából a tőrt, aminek az éle megcsillan a holdfényben, aztán vissza is rakja a helyére. *
-Nem vagyok olyan gyámoltalan, van egy rakás méreg,amit használok,és általában tudom minden faj gyengéjét. Jómagam meg a természetfelettivel állok kapcsolatban, démonokat idézek, és vannak köztünk, akik szövetkeznek is velük, így nagyobb hatalmat kapnak és örök fiatalságot. De én nem vagyok gonosz, használom az erőmet gyógyítani is... és fehér mágiát is használok, nem csak feketét. És elárulom a fajtám, de gonoszok ellen magam is harcolok... a tűz a nagy ellenség. *mondja egy sóhajjal, ismeri a saját fajtáját már, és ez árulás, hiszen őt is az által lehet megölni, de ha ez által valaki gonoszakat pusztít, ám legyen. *
-Egyébként csak arra várok, hogy kinyíljon egy virág, amiből majd méreg lesz vámpírok ellen. Nocsak, az ott ki is nyílt. *néz a messzeségbe, ahol egy aprócska virág kis élénkpiros szirmait bontogatja, alig észrevehetően. Lassan kinyújtja a kezét, mire a virág kiemelkedik a földből és a tenyerében landol. *
-Nos erre van erőm. És ez itt a vörös tüszőfű, avagy vérvirág. Holtak vérével keverve a szirmok mérge egy időre megbénít egy vámpírt, bár ez függ az illető korától, erejétől, fajától, na meg a méreg összetételétől, arányaitól. Általában a hatóideje 5 perctől 25ig terjed, de utóbbi eset csak nagyon fiatal vámpíroknál lehetséges, akik még képtelenek uralni az erejüket. Csak tudnám, miért mondom el mindezt... *egy újabb sóhaj, majd egy mély levegő, és feltekint. Nem túl gyakran tesz ilyet, de mindegy már. Talán egy társ a gonosz elleni harcban, vagy ki tudja. Lehet őt is megöli, de a megérzései azt súgják, bízhat a másikban. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2778
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Pént. Aug. 13, 2010 9:00 pm

Láttam, hogy szeretné, ha leülnék, így helyet foglaltam mellette. Meghallgattam a lányt, és meglepődtem. Nem a nevén, hanem, a tudásán. Nem becsültem le eddig sem, de most már pontosabban láthattam őt. Meglátva a kést, meg sem rezdültem, csak egy halovány mosoly jelent meg az arcomon. Magam is mesterien bántam a késsel, de a kardok ura voltam. Mikor még egyszerre több kardot hordtam magamnál, volt, hogy négy pengével harcoltam. Hárommal egyszerre, egyet, mindig készenlétben a földbe szúrtam…
-Az a kés… Elbűvölő darab hallod e. Nálam is van kettő, de azokat csak akkor szoktam használni, mikor elveszítem a kardom. Igazából, én a vérfarkasokra készültem fel leginkább. Ezüst veretes még a ruhám is, ezért nem kellemes egy átváltozás, ha viselem a kesztyűimet, és a kabátom…- Mondtam, és felnéztem az égre.- A legutóbb… A saját fiammal harcoltam, és… hát maradjunk annyiban, hogy három bordám zúzta porrá. Végezni akar velem, amióta…
A földre szegeztem a szemem, az emlékek ismét a felszínre törtek, az évek rémségei, és az a rengeteg vér.
Végighallgattam, amit a fajtájáról mondott, meglepődtem.
-A tűz? Ez érdekes… Nos remélem erre a tudásra nem lesz szükségem!- Elmosolyodtam, ezt a tevékenységet, is ritkán szoktam, hiszen mindig hűvösnek, és erősnek mutattam magam.- Nos, ismered a gyengém, és talán az erősségeim is… De egy dolgot hadd mondjak a farkasokról: Egyszer elég átengedniük magukat az ösztönöknek, és akkor vége! Ha egyszer elveszítik a teljes uralmuk a tudatuk felett, akkor akár a tulajdon szerelmüket is széttépik!
Felsóhajtottam, és megráztam a fejem. Hirtelen megint a múlt lebegett előttem.
-Tudod, háromezer évvel ezelőtt, még csak egy kölyök voltam, aki nem tudott erről a világról semmit… És akkor, kiirtották a helyet, ahol a családom élt. Egy vadászfaluba szöktem…- A kezeim megfeszültek az emlékektől, a karmaim önnön húsomba martak, és lassan megindult egy vérfolyó az ujjaimon, a föld felé.- Húsz voltam, amikor engem is elkaptak, egy hatalmas fehér farkas mart meg. Azon az éjjelen…
A kezeim megremegtek, közben a vérem patakjaikból folyók folyamok duzzadtak.
-Egy olyan szörnyeteggé váltam, amiket mindig megvetettem, és azóta is bánom, hogy nem haltam bele… De már megtörtént, Azóta is magammal harcolok, meg persze a többi rémmel…- Mondtam, és szétnyitottam az ökleim, és látszottak a sebeim, én felsóhajtottam. Megláttam a virágot, amiről beszélt. Hallottam már hasonlóról, de nem ismertem sem, a virágot sem a receptet.- A tudásod, nagyon hasznos, légy hát büszke magadra! Én csak a harchoz, és a nyomozáshoz értek… Gyógyítani is alig tudok…
Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam.
-Elmondtad, és ez számít! Köszönöm! Tudod, nem túl gyakori, hogy ilyen közel vagyok valakihez… Rettegnek tőlem, néhányan pedig csak pusztán undorodnak. De, te más vagy, na nem rossz értelemben. Ez egy furcsa érzés, de úgy érzem, hogy nem tudnék ártani neked. Nem azért, mert erős vagy, mert érzem az erőt benned, de nem tudnám a kardom feléd lendíteni…
Felsóhajtottam, és megütöttem a homlokom az öklömmel, ott pedig egy vérfolt jelent meg.
-Ha szeretnéd, fogd rá az ösztöneimre, de nem hiszem, hogy azért… Bízom benned, igaz most találkoztunk még, én sem értem, de bízom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amythiel Jade Smith
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2649
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 07.
Age : 27
Tartózkodási hely : Angyaltanya

Karakterlap
Faj: boszorkány
Kaszt:
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Hétf. Aug. 16, 2010 11:04 pm

-És nem tartasz tőle, hogy egyszer ez okozza a vesztedet?*kérdezi fel sem nézve, majd amikor a férfi azt említi meg, hogy a fia ellen harcolt már, akkor mégis felemeli a fejét, és szemöldökei felszöknek, nagy szemekkel bámul a másikra, tele döbbenettel. *
-A saját fiaddal?*ismétli meg, de noha kiváncsi, nem kérdez rá arra is, hogy amióta. Azt a másik elmondja, ha akarja, hanem maradjon a titka, eléggé indiszkrét lenne, ha most erről érdeklődne csak úgy. *
-Nem véletlen, hogy a boszorkányokat az inkvizíció máglyahalálra ítélte többségében. A salemi szerencsétleneknek elég volt a kötél, mert egyikük sem volt boszorkány, de korábban égettek meg igazit is, nem csak ártatlanok haltak meg. *vonja meg kicsit a vállát, Salem csak nagy porkavarás volt, egy hisztéria okozta tragédia, de a történelemben voltak még más alkalmak, amikor boszorkányt üldöztek az emberek, nem éppen alaptalanul.*
-Háromezer év? Hol születtél? Egyiptom, Mezopotámia... *néz kérdőn a férfira, majd szemrebbenés nélkül pillant a kezére, és a vérre. Minden szó nélkül ismét a férfi arcát kezdi figyelni, hallgatja minden szavát, miközben lassan megfogja a kezét, és ha az hagyja, akkor szét is nyitja az öklét. Éppen elég vér folyik enélkül is ebben az elfajzott világban, legalább az, aki a gyengéket védelmezi ne gyengítse saját magát. Közben táskájából elővesz egy dobozkát, amiből száradó félben lévő széles levelek kerülnek elő, és Catena tenyerébe rakja, majd úgy nyomja rá vissza az ujjait, hogy lehetőleg a karmai ne mélyedjenek vissza a már okozott sebbe. Tudja, hogy egy farkas meggyógyul amúgy is, de ez talán gyorsít a folyamaton.*
-Soha ne bánj semmit, mert nem történnek ok nélkül a dolgok. Emberként nem lennél itt... *válaszol, majd megszerzi a virágot, és amint landolt a tenyerén, még odavonz pár éppen kinyílt egyedet, hogy egy üres dobozba gyömöszölje őket, majd a táskája mélyére rejtse. Amint ezzel végzett, ismét megszólal, szemeiben tükröződő őszinteséggel bámulva a másikra. *
-Nem félek tőled, és nem vagy undorító sem... most már érzékelem az aurád, amiben a lappangó veszély ellenére töméntelen jóság van. Én nem vagyok erős, legalább is fizikailag nem, az egyetlen amire alapozhatok, az a megérzéseim és az ebből fakadó tudásom, világlátásom. Mindössze ennyim van... ami néha elég, néha nem ahhoz, hogy győzzek a gonosz felett. *jegyzi meg, miközben ezt bizonyítandó kicsit lehúzza válláról a kabátját. Egy teljes fogsor nyoma látható rajta, ami alig pár napos heg, de már gyógyulóban. A szemfogak nyoma jóval mélyebb... vámpír volt az istenadta, amíg még élt, azóta már porrá omlott szét. *
-De köszönöm a bizalmat... talán még szövetkezhetünk is a gonosz ellen, sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. *mosolyodik el, majd előre mered, bele a sötétbe, és beleszagol a levegőbe. Kinyújtja a kezét, és hamarosan egy újabb virág landol benne, lila, tölcsér alakú apró virágokkal, amik fürtben lógnak le a szárról.*
-Méregölő tölcsérke. Szinte bármit semlegesít, legalább is növényi és állati eredetű mérgeket. Sajnos szintetikusakra nincs hatással, de természetben hasznos ellenszer.*fűzi magyarázatát a virághoz, aztán azt is elpakolja, bele táskája mélyére. *

-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2778
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Kedd Aug. 17, 2010 4:10 am

-A vesztem? De okozta már…- Mondtam, és kicsatoltam a kabátomon a gombokat. Meglöktem a vállamon a kabátot, és a közel húsz kilógrammos ruhadarab lezuhant rólam. Alatta egy kapucnis pulóver volt, nem volt vastag, csak azért viseltem, hogy valami eltakarja az arcom, ha szükséges, így azt is levettem. Alatta a kidolgozott felsőtestem, de ami látványosabb volt a forradásaim voltak. A mellkasomon, a szívem fölött volt a leghosszabb, és legvastagabb.- Ez, nos hogy is mondjam az első embertől van, akiben megbíztam! Vadász volt, hosszú órák küzdelme után megöltünk egy farkast, és ő átölelt… Csodálatos nő volt, de a keze még csodálatosabb, hisz egy másodperc múlva a kéve végigszántotta a testem. Nem érte el a szívem, mert sikerült elmozdulnom, de jobban fájt az árulása. Mindig éreztem benne azt a furcsa már-már gonosz látásmódot, de elhessegettem ezeket a gondolatokat…
Felsóhajtottam, és a kabátom vettem csak vissza. A pulóverem nem, hisz már nem éreztem szükségét. Mélyen a mellettem ülő lány szemébe néztem.
-A fiam… Nos igen, hát az egy másik dolog…- Mondtam, és láttam rajta, hogy kíváncsi, amin elmosolyogtam.- Nos, született egy fiam, és mivel én vérfarkas vagyok, benne is volt a vérből… Tudtam, hogy meg fog őrülni, mert lassabban öregszik majd, és éhezni fog. Nos nem ez volt a legrosszabb, hanem hogy felkereste az a férfi, aki engem is átalakított, mert tudta, hogy az én vérvonalamban kissé vadabbak az átalakítottak… Ezt én sem tudtam, csak rájöttem néhány átváltozás után, amikor az ellenfeleimet szinte ösztönös támadásokkal koncoltam fel, de nem ez a lényeg.
Szóval a fiút végül át kellett alakítanom, és meg akartam tanítani uralni a belső farkast, aki benne él, de történt néhány dolog… Azóta én vagyok a célpontja, és minden áron a fejemet akarja, de még mindig túl gyenge. Nem vagyok büszke erre nála sajnos elrontottam a nevelést…
Ekkor megálltam és a tanítványomra gondoltam, aki viszont hallgatott rám. Felsóhajtottam, és az égre néztem egy pillanatra, aztán a szemem újra a hölgy felé fordítottam.
-Igen van egy tanítványom, remek kölyök…- Mondtam, de elhallgattam, nem tudtam, hogy érdekli e a dolog. Úgy éreztem, hogy most túl sokat beszéltem, de ez nem volt megszokott nálam. Meghallgattam, amit a boszorkányégetésről mondott, amin csak mosolyogni tudtam.- Tudom megéltem mindent… Egyszer én is máglyára kerültem, csak jött a telihold. Szóval megértelek téged, én vagyok az üldözött, akit minden faj keres!
Széles mosolyra húzódott az arcom. S mikor a születésem helyéről kérdez, az sajnos eltűnik. Lehajtom a fejem, és könnyek szöknek a szemembe, hiszen a múltam szörnyű árnyai karmolták hirtelen végig a lelkem vékony fonalát.
-Angliában… Mikor még csak őskáosz volt az egész, barbárnak tartottak minket, pedig abban az időben, volt két hatalmas település. A két vadászváros, ahogy ma neveznénk- mondtam halkan. Vettem egy mély levegőt, folytatni akartam, de még nem ment, de végül sikerült erőt vennem magamon.- A vérfarkasok hatalmas hordái ellen harcoltunk, míg végül a földig rombolták mindkettőt. Nem voltam ott, hisz én is átalakultam, így nem léphettem be a kapukon.
Nem bírtam tovább beszélni, de nem is volt rá szükség. A kezemhez nyúlt, és gyógynövényeket nyomott a sebemre. A bőre puha volt, ezen nem is csodálkozhattam volna, hisz csupán ha ránéztem láttam volna, de hozzáérni egészen más volt…
-Köszönöm, kedves vagy!- Szóltam, és ismét elmosolyodtam.
Végighallgattam őt, és megláttam a harapását. Kissé megremegett a kezem, dühös voltam, ész szívem szerint nekiindultam volna egy újabb vámpír vadászatra, mint nyolcszázhetvenben, amikor háromszáz vámpírt ejtettem el egy év alatt…
-Az erő sem minden, képes vagyok összegyűrni egy kocsit, de néha… Szóval én sem vagyok sebezhetetlen, és volt már, hogy egy kézzel, vagy használhatatlan lábbal indultam egy vadászatba. Mellékesen pedig, közelharcos vagyok, bár van két pisztolyom is, de…- Elhallgattam és elmosolyodtam. A szavai frissítő zuhanyként hatottak a megtört fáradt vén lelkemre. S végül bólintottam egyet.
-Szövetség? Nem is tudod, hogy mennyire belém látsz! Gondolom, van hol álomra hajtanod a fejed, ha épp nem vadászol, de…
Sebesen felírtam a két címet, mindkettőt alig ismerhették, hisz az egyik a zenekarom lakása volt, a másik a két kezem munkája az igazi otthonom.
-Nos, itt lakom, ha éppen nem vadászom, de az lenne a legjobb, ha együtt utazhatnánk! Hasznos tudok lenni, és akárhogy nézzük, mindenképp érek valamit. Az erőm is, az a kevés befolyásom is, mint zenész… Na, de az a fontos, hogy örülnék, ha társulnánk!- Fejeztem be végül a mondanivalóm, és felsóhajtottam.
-Tudod, milyen jól jött volna nekem ez a tudás pár hete, amikor skorpióméreggel bekent ezüstkard szántott végig a combomon?- Mondtam mosolyogva.- Akkor is az volt a szerencsém, hogy gyorsan termelődik a vérem, így… Kifolyathattam a mérget… De akkor is közel álltam az utolsó harchoz, ami a tüzes forró helyre taszít…
Megvontam a vállam és felsóhajtottam.
-Bár én is ilyen jól értenék ezekhez a dolgokhoz! De nem kapunk meg mindent, amire vágyunk… Annak is örülhetek, ha valaki ért hozzá, és néha megsegít!- Szóltam, és újra a hölgy szemébe néztem. A hideg fehér szemeim látványát kevesen viselték el, de ő igen, aminek rettenetesen örültem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amythiel Jade Smith
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 12
Aktívság : 2649
Hírnév : 0
Join date : 2010. Aug. 07.
Age : 27
Tartózkodási hely : Angyaltanya

Karakterlap
Faj: boszorkány
Kaszt:
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Kedd Aug. 17, 2010 5:22 pm

-Talán jobban kellene bíznod a megérzéseidben... *vonja le a következtetést, miközben megnézi a sebhelyeket. A továbbiakban érdeklődve hallgatja a történetet, amit a férfi a fiáról mesél neki. Bólogat néha, jjelezve, hogy figyel, érti, megérti. Érdekes, megható, megdöbbentő, ijesztő... mit is mondhatna? Inkább semmit sem mond, mert miért is mondana. Ez nem az ő története, ő már más kategória, neki más a meséje. *
-Tanítvány? Érdekesen hangzik. Nekem is volt valaha mesterem, alig két éve ment el örökre, azóta vagyok úton folyton... a saját nagyanyám tanított meg minderne, amit tudnom kellett, kell. *válaszol, Catena-ra nézve. Kicsit hiányzik neki még mindig az öregasszony, a nagy tudásával, azzal, hogy mindig volt még egy szava, akármire, és nem hagyta soha magát, a maga fölényével és kitartásával, néha még mindig várja, hogy egy este benyisson a szobájába, azzal, hogy megjött. De tudja, hogy nem fog, mert eddig már nem is él talán, és egyébként is, ő Írországból tévedt ide, az öregasszony meg sosem hagyná el a szülőföldjét. *
-Anglia... *ízlelgeti a szót, a nevet, aztán halvány mosoly jelenik meg az ajkain.*
-Nem vagyok vérbeli ír, de talán nem is akarok az lenni. Boszorkányságom az egész fölött áll, és a jó és gonosz sokkal egyetemesebb skatulya, mint az angol és ír... *mondja, amit gondol, és elmosolyodik, miközben elkezdi elrakni lassan az összes kiszedett dobozát a táska mélyére. Nem élte mindazt, amiért ősei gyűlölték az angolokat, és neki ez szinte semmit sem jelent már, főként, hogy lassan amerikaivá válik, elfelejtve gyökereit.*
-Egyikünk sem az, bár talán te fizikailag többet érsz el. Én úgy hamar elpusztulnék. A közelharc lenne a végzetem... van tőröm, mert kell, szükséges, de az esetek többségében úgy pusztítok, hogy a mérgeket vetem be. Ha az ellenfél béna, könnyű semlegesíteni... csak éppen működőképes csapdák kellenek ehhez. *válaszol, ő tényleg nem közelharcos, bár gyorsnak gyors, de nem erős. Egy farkas összeroppantaná, nagyon hamar, akárcsak egy vámpír. Igazából, ha nem lennének kiskapuk, már régen ott porladna valahol a haraszt alatt egy erdő mélyén. És ennek szerencsére tudatában van, így azt használja ki, amiben jó, és nem azzal próbálkozik, amibe beletörne a kése.*
-Lawrance- ben lakom... egy barátomnál. És köszönöm.*válaszol, igen, bizony, lakik valahol, bár oda nagy ritkán téved csak haza, amikor már semmi dolga nincs, addig mindig meghúzza magát valahol. *
-Ne bizonygasd, tudom. És néha jól jön, ha nem egyedül harcol az ember a gonosz ellen... a megérzéseim azt súgják, hogy bízhatom benned... remélem, nem tévedek. *mosolyodik el,bizakodóan, miközben a kezét nyújtja a férfi felé. Körülbelül ezt mutatták a kártyák... egy férfit ígértek, aki hirtelen belép az életébe. Nem pontosítottak, mert mindig csak nagy vonalakban súgnak bármit is, de ez most éppen az, amit jóslatként kapott. *
-Tüzes forró hely? Rád nem a pokol vár... *jegyzi meg félhangosan végignézve a másikon, majd újra nekidől a fának, és maga elé bámulva figyeli a szemközti fát. Kissé furcsának érzi, mintha már látta volna valahol, vagy mintha még dolga lenne itt. Nem érti egyelőre, csak megrázza a fejét, aztán lassan feláll, és odasétál, körbejárva a fát.*
-Amíg a jó oldalon állsz, addig segítek. De egy pillanat... *szól megállva a fa előtt, és tenyerét végighúzza a kérgen.*
-Bocs, csak ez a fa valahogy furcsa... érzek valamit körülötte, valami mágiát. És mintha már láttam volna, vagy tényleg nem tudom. Talán álom volt... de ijesztő és érdekes. Talán jobb lenne innen elhúzni, az ilyen megérzésekkel nem szoktam jól kijönni a dolgokból. *egy apró sóhaj, miközben hátrahagyja a fát, és visszasétál oda, ahol eddig ült, elvéve a táskáját, majd a motorhoz sétál, és egy sisakot varázsol elő, amit odadob a férfinak. *
-Kapd el... jól jön, mert elég huzatos jószág, főleg, hogy száguldani szoktam vele. Na és merre? *kérdezi, miközben felül a motorra. Részéről a beszélgetés nincs befejezve, csak ez a park most kissé nem szimpatikus, és nincs kedve semmibe sem bele bonyolódni. Tehát kell egy cél, ahová eljusson, a motor meg elbírja Catena-t is, elvégre elég szép méretes járgány, remélhetőleg nem zavaró tényező, hogy a lány meg igazi vadmotorosnak számít. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2778
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Városi park   Vas. Aug. 22, 2010 12:00 am

Túl közel volt hozzám, az illata szinte minden mást elnyomott. Őszintén szólva sokkal jobban éreztem magam, mint amikor egyszerre szinte minden illatot éreztem. Most tudtam koncentrálni, arra, akivel beszéltem. Nem számoltam támadással, de ha meg is történt volna, akkor biztosan később vettem volna észre, mint a lány.
Elmesélte, hogy volt egy mestere, aki a nagymamája volt, de sajnos már nincs vele.
-Nagyon jó munkát végzett!- Mondtam mosolyogva.- Nagyon jól csinálod, már ennyiből tudom, hisz a megfigyelőképesség az egyik dolog, amiben még jeleskedem. Nem hencegni akartam, csak észreveszek néhány dolgot!
S megtudtam, hogy írek leszármazottja, amin csak mosolyogni tudtam. Életem során volt, amikor írekkel hozott össze a sors, de egyik sem volt velem ilyen kedves, és bizony egyikük sem volt ehhez a hölgyhöz fogható…
-A közelharc nem arról szól, ki milyen erős, vagy gyors! Az elme játéka is ez az egész, Legalábbis én úgy látom! Számomra harc közben nem a körül jár az eszem, teljesen kiürülök olyankor. Persze ez így túl egyszerű lenne, előre kell tervezni, de amikor végrehajtod, akkor csak a világ van és te, nincs hely elmélkedésnek.- Mondtam és elmosolyodtam.- Talán képes lennél néhány úgynevezett „tehetséget” is felülmúlni.
Elmosolyodtam, és magamhoz húztam a kardom, melyet még én készítettem még emberkoromban.
-De tudod, tényleg egyenlő ellenfél lehetsz, még a magam fajtának is, csak…- Elhallgattam, mert kissé zavarban éreztem magam.- Szóval néhányunk túlságosan is vad… És nem akarom, hogy bajod essen! Légy óvatos, bár tudom, hogy az leszel!
Elhallgattam, és az ég felé néztem. Nem tudtam, hogy miért nem akarom, hogy megsérüljön, de nem is volt fontos. Gyűlöltem, ha bármilyen hozzám közelebb álló ember megsérül, de ez más volt. Most azt akartam, hogy segíthessek, és talán ő is segíthetne nekem.
Ha csak azt nézzük, az utazásokat százszázalékosan tudtam finanszírozni, mert…
A pénztárcám, a fenébe már megint Gummernél hagytam. Elég sok pénz volt benne, sőt még a kártyáim is, persze nem azért aggódtam, hogy hátha a férfi meglop, inkább azért, hogy üres zsebbel sétálgatok.
-Lawrance? Az itt van ebben az államban nem?- kérdeztem kíváncsian. Felsóhajtottam, beletúrtam a hajamba, közben lehunytam a szemeim.- Az egyik barátodnál? Értem…
Elmosolyodtam, és kihúztam magam, pár másodpercig csak ültem, és lélegeztem, hallgattam az engem körülvevő világot, hallottam a lány szívdobbanásait, azt, ahogy a tüdeje megtelik levegővel, majd kiürül. Aztán lassan minden megszűnt körülöttem, lassan kinyitottam a szemeim, és ismét úgy láttam a világot, mint harc közben. Minden apró részletet, és minden életet.
Az ürességet Jade törte meg, a szavaival. Ránéztem, még egy pillanatig az előző nyugalom hatása alatt voltam annyira másnak láttam őt. Csupán egy villanás volt, de mosolyra késztetett.
-Nem, nem tévedsz!- Mondtam halkan, és megfogtam a kezét. Óvatos voltam, a karmaim borotvaélesek voltak, és a hölgy puha bőrét azonnal felhasították volna, de nem engedtem. Így elég furcsa pózban tartottam a kezem, de reméltem, hogy őt nem zavarja majd.
-De bizony, én a pokolba való vagyok, nemrég… Két vadász keresett meg, valahogy rájöttek, mi vagyok, és megtámadtak. Valami háromágú fegyver volt náluk ezüstből volt az egész. Leszúrtak vele, egyszerre három helyen szakították át a tüdőm. A földön fekve elvesztettem a kontrolt, mikor kihúzták belőlem azt a valamit… Átváltoztam, és én széttéptem őket, mint a faleveleket. Semmi sem maradt, amit azonosíthattak volna belőlük. Ezért rettegek néha elaludni, mert ha átváltozom, nem biztos, hogy meg tudok állni!
Elhallgattam. Reméltem nem ijesztettem meg, de azt akartam, hogy tudja, nem vagyok olyan jóságos, ha a farkas előtör.
Felkelt, és egy fát vizsgálgatott. Nem értettem miért teszi, de az én megérzéseim legfeljebb a harcokban voltak használhatók.
S egy pillanatig azt hittem azonnal otthagy, hogy főjek csak a levemben, de nem így volt. Egy sisakot dobott a kezembe.
Abban a pillanatban megszűnt minden, a gyomrom összeszorult, és a pupilláim szinte láthatatlan vékonyságúra szűkültek.
-Azt mondod, hogy egy járművel fogunk utazni?- kérdeztem, közben megremegett a kezem.- Tudod rengeteget, utazom magam is, de van egy kis problémám a járművekkel… Szóval, ha vezetek, akkor nincs gond, de utasként. Nos a gyomromat néha mintha átszúrnák, tényleg hasonlít mindkettőben volt részem. De, nem fogok visszakozni, elfogadom az ajánlatot! Veled megyek!
Elmosolyodtam, és elővettem a telefonom. Tárcsáztam Gummert, és a fülemhez tettem.
-Ne várj kölyök!- Mondtam neki.
-Ha megint valami olyan bajod van, amivel alig tudsz menni, akkor… Várj, mintha hallottam volna valamit… Na ne, a jégszívű Catena Kohr egy hölgy társaságát élvezi?- Hörgött a készülékbe régi vadász cimborám.
-Szia taknyos!- Szóltam unott, ám kicsit ingerült hangon, és összecsuktam a kis készüléket. A fejembe nyomtam a sisakot.
-Hogy hova is menjünk?- kérdeztem.- Rád bízom, lehetséges, hogy félúton elájulok, úgyhogy Menjünk oda, ahova téged a szíved húz, én, pedig veled tartok! Ó, ha leesnék… Nos ha a bal oldali kettes bordámba rúgsz, felébredek, nemrég tört el, szóval!
Mondtam nevetve, és Jade mögé ültem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Városi park   

Vissza az elejére Go down
 
Városi park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hellhouse Szerepjáték :: Játéktér :: Amerika - Államok :: Kansas :: Topeka-
Ugrás: