HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Latest topics
» Pénztár
Szer. Aug. 01, 2012 8:36 pm by Joseph O'maile

» Társoldalak
Szer. Aug. 01, 2012 8:29 pm by Aaron Silverstone

» ANGLIAA, RESZKESS!
Szer. Aug. 01, 2012 7:18 pm by Aaron Silverstone

» Friss...
Kedd Júl. 31, 2012 9:44 pm by Aaron Silverstone

» A szellemek
Hétf. Júl. 11, 2011 11:52 am by Aaron Silverstone

» Minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:51 am by Aaron Silverstone

» Mento szabályzat
Hétf. Júl. 11, 2011 11:45 am by Aaron Silverstone

» Kincseskamra igénylése
Hétf. Júl. 11, 2011 11:44 am by Aaron Silverstone

» Adatlap minta
Hétf. Júl. 11, 2011 11:43 am by Aaron Silverstone

Statistics
Összesen 33 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lunaa

Jelenleg összesen 309 hozzászólás olvasható. in 88 subjects
Top posters
Sam Griffiths
 
Aaron Silverstone
 
Catena Kohr
 
Ashmore Serael
 
Turel Altmann
 
Victor Aelfric
 
Amythiel Jade Smith
 
Atanos
 
Lionel Cross
 
Isaac Rickfield
 
Linkek/Bannerek
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Butterville

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Butterville   Szer. Május 19, 2010 4:17 pm

Amilyen kedves a városka neve, olyan modortalanok a lakói. Az emberek, akik ebben a kisvárosban élnek, nem kedvelik sem az idegeneket, sem pedig a tőlük kapott segítséget. Állításuk szerint saját maguk is képesek ellátni magukat, s megoldani kisebb-nagyobb gondjaikat.

Az ismeretlen betolakodókat képesek akár vasvillával is elkergetni, hiszen a városnak titkai is vannak, melyek között akadnak igazán mocskosak is.

Tehát, kedves utazók, csak óvatosan, hiszen nem lehet tudni, hogy mikor támadnak rátok e kicsiny város lakói.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Csüt. Május 20, 2010 5:36 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

Résztvevő: Catena Kohr

Előzmények:

Butterville… Mindenki tudja, hogy e város lakói nem kedvelik az idegeneket. Sőt, ez talán még enyhe kifejezés… Habár a városka lakosságát különös halálesetek tizedelik, még így se hajlandóak elfogadni semmilyen külső segítséget sem. Egyszerűen úgy gondolják, nem szorulnak rá holmi betolakodók segítségére.
Hogy miféle halálesetek történnek? Nos, ha bárki, aki ért hozzá, könnyen rá jöhet, hogy a városban, vagy annak környékén egy igen veszélyes fenevad tengeti vértől csöpögő mindennapjait. Egy vérfarkasról van szó, aki ártatlan gyermekeket ragad el szüleiktől, s ha bárki az útjába áll, nem éli túl.
Úgy tűnhet, hogy a kisváros lakó nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával, azonban lehetséges, hogy tudják, miféle lény rabolja el a kicsiket. Ez azonban még súlyosabb bűn, hiszen ha tényleg tudnak a farkas létezéséről, lényegében feláldozzák a gyerekeket.
Már többen próbáltak segíteni a városon, de azok vagy eltűntek, vagy megtébolyodva kerültek ki a város körzetéből.

Jelen:


A városkáról szóló szóbeszédet hallva, úgy döntesz utána kell nézned. Nem sokat tudsz, csupán annyit, hogy gyerekek tűnnek el hétről hétre, és hogy olykor egy-egy szétmarcangolt testet is találnak a helyszíneken.
Megérkezvén a lakók szinte emberszámba se vesznek. Egyszerűen keresztül néznek rajtad. Majd egy férfi sétál oda hozzád, valószínűleg a helyi rendőrfőnök. Kíváncsi, de egyúttal lenéző tekintettel fürkész, miközben feléd közeledik, majd alig néhány méterre tőled megáll. Egy pillanatig még csendben figyeli arcod, majd határozott hangon elkezdi szokásos monológját, melyet minden idegennek elmond, aki a városba érkezik.
- Üdvözlöm idegen. Mi járatban itt, ahol a madár se jár? Csak nem átutazóban? – hangjából kicseng, hogy nem lát szívesen a városban.
Megpróbálhatod őt is kikérdezni, azonban nem biztos, hogy jó ötlet. Akár azon is kaphatod magad, hogy a rácsok mögött ülsz olyan bűnnel, melyet el sem követtél. Azonban abból, hogy lecsuknak, még jó is származhat, hiszen akár még kérdezés nélkül is elcsíphetsz néhány infót az ügyről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2752
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Csüt. Május 20, 2010 9:38 pm

Börtönbe zárva

~Kösz Gummer…~ Gondoltam, amikor leszálltam a buszról. Poros városka. Ám ami még jobban megdobogtatta a szívem, az a fogadtatás volt. Több mint ezer éve kopptatom a lábam, erre egy ilyen vacak helyen senkinek néznek. A két világháborút nevetve jártam meg. A másodikban egyenesen Németország szívébe gyalogoltam. Erre itt egy maréknyi rövidéletű, porszemnek néz. Hirtelen krákogást hallottam. Pár lépésből oldalra fordultam, majd megint előre. A porba mellettem hatalmas köpet landolt.
-Szánalmas…- Mondtam halkan.~ Gummer, láttalak felnőni, apád kedves ismerősöm volt erre ezt varrod a nyakamba? Bár igaz, vadállatok ellen csak egy vadállat ugorhat…
Valami érdekes szag terjeng. Bizony, ez az adrenalinnal teli izzadságé. Mennyire imádom ezt. Egy férfi közeleg. Unott képű. Bagót rág. Megint köp. Megint, hisz az előbb elvétette. A lábam előtt ért földet. Felnézem a szemébe. Mély undor volt az arcán. Hirtelen képek villantak be. A széttépett holttestéről. Milyen csodás képek, ám hamisak. Végignéztem az „undorpofa” ruháján. Az emlékeimből gyorsan előkerestem az uniformisát. Egy régi szabású egyenruha volt.
~Rendőrfőnök mi? Hát rohadt kedves vagy haver…~ Gondoltam, és lassan megingattam a fejem.
-Üdvözlöm idegen. Mi járatban itt, ahol a madár se jár? Csak nem átutazóban?- Kérdezte tőlem. Láttam a szemén, hogy méreget. Felsóhajtottam.
-Ó, nem uram… Nemrég olvastam a napokban, hogy néhány baleset történt errefelé. Nos az egyik barátom is erre járt, és azóta nem hallottunk róla. Ha tud valamit, kérem, segítsen a gyászoló szüleinek!- Motyogtam unottan. Már éreztem a balhét. Látszott a fickón, hogy ideges.- Elnézést, de ez fontos… Ha tud valamit, árulja el, mert különben…
Már láttam a felém közeledő öklöt. Kitértem előle.
~Nem fog segíteni senki, ha elverem… Hagynom kell…~ Gondoltam, és visszarántottam az arcom az ököl elé. Szörnyen gyenge volt. Muszáj volt egy gyönyörű műesést bemutatnom. Persze azonnal jött a bilincs, meg a kiabálás. Odacipelt a kocsijához, nekivágott a tetőnek, persze az behorpadt, nekem meg felrepedt a szemöldököm. Már csak az volt hátra, hogy bevágjon a kocsiba. Én halál nyugodtan feküdtem az ülésen. Rácsapta a lábamra az ajtót. Észrevette, és beljebb lökött. Már csattant is az ajtó, és elindultunk. Ülő helyzetbe tornáztam magam. Kiugrasztottam mindkét vállam, és áthúztam a lábamon a karjaimat. Gyorsan a helyükre tettem az izületeket. Szörnyen fájt. Már megszoktam a csontok állandó változását. Hála annak a nagy fehérnek, ami annyi éve megmart. Belenéztem a zárba. Bár tudtam is mi kell. Hátra nyúltam, és kicsit kihúztam a kardom. Az egyik apró fogazott részét a zárba nyomtam, és a bilincset megmozgattam. A zár eltört, és kinyílott a kezemet fogva tartó fémszerkezet. Kiszabadítottam a másik csuklóm is, és a fémet a zsebembe csúsztattam. Most, ha akartam volna, a kardommal átszúrom az ülést, és végzek az új barátommal. Ám nem tettem. Nyugodtan vártam. Végül az újdonsült sofőröm megállt, és mint egy limuzinnál kitárta nekem az ajtót, én meg kiszálltam. Azonnal fegyver szorult a fejemhez. Persze a Taurus-om azonnal a torkának feszült. Puszta reflex volt, de mégis rossz gondolat. Azonnal volt már ellenem valamije.
~Hivatalos személy elleni erőszak…~ Nyögtem fel. Már le is engedtem a fegyvert, de…
Nemsokára már bent ültem egy gyönyörűen díszített zárkában. Néhány igen kedves alak volt mellettem. Leültem a terem legtisztábbnak mondható részére, a budira. Némán vártam, és közben a rácsokon túli asztalt figyeltem, rajta a fegyvereimmel. Felsóhajtottam…


A hozzászólást Catena Kohr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 07, 2010 11:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Vas. Május 30, 2010 9:18 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

Nos, igen… Nyilván való volt számodra, hogy a város, és lakói nem fogad szívesen. Válaszod nem tetszett a rendőrfőnöknek, így az abban a pillanatban letartóztatott téged, és betuszkolt a kocsiba. Tekintete az út, és a középső tükör között járt, így látta, s tisztában volt azzal, hogy kiszabadítottad magad a bilincs fogságából. Úgy gondolta, hogy amíg nem teszel semmi olyat, nem szükséges intézkednie.
A motor halk duruzsolása hirtelen elhallgat, s már csak a madarak távoli csiripelése, s néhány hangos rendőr, vagy épp rab kiáltását lehet hallani. Ez azt jelenti, hogy megérkeztél a rendőrkapitányságra.
Amint kiszállsz a kocsiból, máris egy fegyver szegeződik a fejedhez. Amint torkához szegeződik fegyvered, a férfi arcán széles mosoly terül szét. Ahogy elveszed fegyvered a nyakától, máris egy kellemes kis zárkába kísérnek, ahol új „barátokra” tehetsz szert.
A rendőrfőnök mosolyogva sétál a rácsokhoz, s egyenesen feléd tekint.
- Nocsak, nocsak… Hatósági személy elleni erőszak? Még a végén végleg a sitten marad, fiacskám. Mellesleg mit képzel magáról, hogy csak így besétál, és játssza a nagylegényt? – mondja gúnyosan.
Válaszod után visszasétál az asztalához, és el kezd matatni rajta. Néhány pillanat múlva egy tiszt jelenik meg. Ideges. Odalép a kapitányhoz, belesúg valamit a fülébe, majd távozik. Úgy tűnhet, hogy az idegesség ragályos ezen a helyen, hiszen a kapitány is kezd egyre dühösebb lenni, majd ismét feléd indul. Leakasztja a szögről a kulcsokat tartalmazó karikát, majd megkeresi a megfelelő kulcsot, végül ki nyitja a cella ajtaját.
- Maga! Velem jön, most azonnal. – jelenti ki dühösen.
Karodnál fogva rángat ki a cellából, majd rángat vissza a kocsihoz, és tuszkol be ismét. A rádióból hirtelen egy rekedt férfi hangja hallatszik.
- Főnök, amilyen gyorsan csak tud, jöjjön ide! Nagy baj van. Már nem tudjuk visszatartani.
A férfi hangjából hallani lehet a rémületet, s érződik a hangján, hogy valami szörnyűség van készülőben.

//Addig írd, hogy megérkeztek a közeli erdő szélére. ^^//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2752
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Hétf. Május 31, 2010 12:34 am

Börtönbe zárva

Bizalomgerjesztő pofák voltak. Bár tudtam, hogy pár másodperc alatt véres cafatok, és darabokra tört rácsok lennének csak itt. Nem tehettem, hisz ebben a kisvárosban már gyilkol valami. Nem törődtem semmivel, ám a drága rabtársaim körülálltak. Mind engem nézett.
-Mi van?- kérdeztem halkan. Egy férfi közelhajolt hozzám, és megragadta az állam. Már tudtam, hogy méreget. Nem gondoltam volna, hogy ilyen apró helyen is képesek lennének hozzám nyúlni. Miket is gondolok, ha megpróbálja, meghal. Az ajkamhoz ér, én elkapom a csuklóját, talán túl erősen, mivel felnyüszített. Elengedtem a törött csuklót, és mélyen a fickó szemébe néztem. Hagytam, hogy meglássa bennem a fenevadat, ő azonnal elmenekült előlem. A többi elítélt is engem kezdett szemlélni, de rövid úton leléptek. Egy izmos alak ült mellém az egyik lecsavarozott székre. Már közel voltam az ütéshez, am9ikor megszólított.
-Új vagy…- Motyogta, bólintottam.- Te sem tettél semmit?
A szemeim elkerekedtek, és én ránéztem. Megint szólni akart, de a rácsokhoz lépett a rendőrfőnök.
-Nocsak, nocsak… Hatósági személy elleni erőszak? Még a végén végleg a sitten marad, fiacskám. Mellesleg mit képzel magáról, hogy csak így besétál, és játssza a nagylegényt?- A gúny csöpögött a szájából, ami miatt meg kellett törölnöm az arcom. Felsóhajtottam.
-Igaza van uram. Milyen szörnyű lenne még egy hónapig itt maradni. Alig láthatnám a csodás teliholdat, melyet úgy szeretek…- Mondtam gyűlölködve, és ironikusan.- Amúgy a fiacskám nem a legtalálóbb rám, inkább taknyos, ha lehet!
Már megszoktam. Azt hitték ezek a rövidéletűek, hogy kioktathatnak, hiszen a valódi koromhoz képest kölyökképű voltam. Megráztam a fejem. A rendvédelem eme tökéletes példája az asztalához lépett és molyolni kezdett. Megnézte a kardom, és a fegyvereim tárjait. És még valamit rendezgetett. Hirtelen belépett egy másik egyenruhás. A halk szavakból, csak pár szót kaptam el, de nem tudtam összekötni, miről tárgyalhattak. Már nem csak a fiatalabbik tiszt volt ideges. Rám pillantottak, már sejtettem, hogy valami baj van. Közelített a cellám felé. Idegesen tapogatózva keresgélt a kulcsok között. Néhányszor eltévesztette melyik is, illhet abba a zárba, mely engem fogva tartott. Legalábbis látszatra. Szabad voltam, ha akartam volna, feltépem a rendőrfőnök torkát, de nem tettem. Tudtam, hogy nem véletlenül cipelnek egy rabot csak úgy valahova.
-Maga! Velem jön, most azonnal.- Mondta a férfi. Én megvontam a vállam.
-Ön a főnök, menjünk!- Motyogtam unott képpel. Éreztem az adrenalin szagát, a rendőr ideges volt, ahogy mindenki más körülöttem. Nyugodtan mentem vele. Egy fölösleges mozdulat nélkül kerültem a kocsiba megint, bár újra a fejem bánta, meg persze az autó teteje. Megszólalt a rádió. A hátam borsódzott. Ismét rettenetesen izgatottá váltam. Megnyaltam a szám, és hallgattam. Azonnal tudtam, hogy a rádió túloldalán halálfélelemben reszket valaki. A bajt mindig megéreztem, ahogy most is. Hát elindultunk. Még hogy sebességkorlátozás, olyanról szó sem volt most. Most nem úgy vezetett az újdonsült cimborám, mint korábban, ideges, és erőszakos volt. Végig megjegyeztem az utat, és már tudtam is, hogy hol vagyunk. Egy erdő szélén fékezett a gépjármű. Néztem a fák sűrűjét. A bennem élő vadállat otthont látott benne, én csak egy újabb harcot…
-És most főnök, mit keresek én itt?- kérdeztem halkan, közben izgatottan, és mereven figyeltem az erdőt.


A hozzászólást Catena Kohr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 07, 2010 11:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Kedd Jún. 22, 2010 10:19 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

Az erdő széléhez érve a rendőrfőnök kirángat a kocsiból, majd egyenesen a sűrűbe cibál. Néhány percnyi néma séta után végül elérkeztek egy kisebb tisztáshoz, melynek szélén egy rozoga viskó áll. Csend van... Tücskök nem ciripelnek, állatok nem mozognak. Néma csend van, mely több száz kilós súlyként nehezedik az erdő légkörére. A rendőrkapitány légzése és szívverése egyre gyorsul, látszik rajta, hogy egyre inkább eluralkodik rajta a pánik. Valami nagyon nem stimmel ezen a helyen… A viskóhoz érve kitárja az ajtót egy szörnyű világra… Három férfi fekszik szanaszét a padlón, és különböző berendezési tárgyakon. Pontosabban három férfi darabjai, ugyanis látszólag valami darabokra tépte őket. A társaságodban lévő férfi zokogva rogy össze a padlón, miközben keze lecsusszan a kezedet összefogó bilincs láncáról. Most akár el is menekülhetsz a helyszínről, de ki is faggathatod a rendőrkapitányt, hogy mi történt. Azonban vigyáznod kell, hiszen akár melyik lehetőséget is választod, a lény, mely ezt tette valószínűleg a közelben tartózkodik, és figyel…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2752
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Szer. Jún. 23, 2010 11:56 pm

Börtönbe zárva

Erőszakos módon kerültem ismét az autó belsejétől távol. Ami azt is jelentette, hogy majdnem odaértünk, ahova kellett. Bizony úgy éreztem most itt a lehetőség, és ahogy beérünk az erdőbe leléphetek. Így gondoltam egészen addig, amíg el nem értük az erdő szélét, ahol már megéreztem valami apró szagot. Ismerős volt számomra, de túl apró és jelentéktelen szag volt, így csak annyira jutottam, hogy követem még a fickót egy rövid ideig, és kiderítem, mi folyik itt. Elindultunk az erdő mélye felé, melynek oly hirtelen szakadt vége, mint ahogy elkezdődött. Egy tisztás felé tartottunk, ám ami meglepett, csönd volt. Semmit sem hallottam a közelemben, sőt messzebb sem. Néma volt minden, ami körülvett engem, és a rendőrkapitányt. Ő egyre feszültebbé vált. Hallottam a szívverését, ami engem is zavart, hiszen egyre rémültebbé vált. Hirtelen felfogtam mit is éreztem oly távol. Vérszagot, és valami mást, ami még vegyült vele. Egyre közeledtünk egy kis házhoz, ahonnan éreztem a szagot. Nem akartam bemenni, hiszen tudtam mi várhat ott, de szükséges volt. Lassan elértük a házat, és kitárult az ajtó…
Vér, húscafatok mindenütt. Nem akartam mindezt látni, bár nem éreztem semmit. Még sajnálni sem tudtam az embereket, akik így végezték. Én éltem, és tudtam ha az ami ezt tette tovább él, akkor itt sokan halnak meg. Az közösség érdeke fontosabb, mint az egyéné. Belém neveltek mindent még régen azok a vadászok, ám ez mára már megkopott. Sajnos, amikor a szemem láttára téptek szét egy gyermeket rájöttem, a legfontosabb az ellenfelem halála. Végezni akartam minden fenevaddal, mely akárkit fenyeget, vagy akár zavar. Dühös voltam minden szörnyetegre, köztük saját rémes énemre is. Engem a látvány nem viselt meg, ellenben az engem rabként ismerő rendőrt igen. Zokogva zuhant a padlóra. ÉN meglepődtem, hiszen többet néztem ki belőle. Nemrég még ordított velem tele tüdőből, és adta a keménylegényt, de most ott hatalmasodtam feledte. Már ki tudja hányadszor volt a kis élete a kezemben, de megkíméltem neki, és elfordultam. Kiléptem az ajtón, de hirtelen felismertem a helyzetem. A kezeimen bilincs, amit ha nagyon szükséges széttépek, ám fegyver nem volt nálam. Ám az úgynevezett kapitánynál volt egy csúzli, ami még nekem sem okozott volna sebet, nem egy olyan bestiának, aki így felapróz három embert. Óvatosan visszaléptem a házba, és megpróbáltam bezárni az ajtót. Kezdett engem is elönteni az adrenalin, hisz a legdurvább fegyver az sem ért semmit a fenevad ellen, ami ránk várt. Éreztem a jelenlétét, igaz csak halvány szagnyom volt. Lehetséges, hogy csak a cafatokon éreztem, de nem mehettem tovább. A férfi vállára tettem a kezem.
-Nyugodjon meg kérem! Ön tudja mi tette ezt?- kérdeztem. Én véltem tudni a választ, és reménykedtem benne, hogy tévedek. Hogy odakint, csak egy őrült sorozatgyilkos vár minket láncfűrésszel. Hogy Gummer, tévedett abban mi fenyegetheti ezt a várost. Hiú ábránd volt minden. Bilincsel a karomon, fegyverek nélkül álltam egy lénnyel szemben, amit csak nagy harc árán tudok megölni.- A fegyvereimet eltette? Az autóban vannak?
Már nem rejtőzködtem, kezdtem magam rosszul érezni, mivel gyengének éreztem magam. Még nem tudtam milyen hatalmas lény áll velem szembe, de reméltem, hogy csak egy fiatal darab. Azzal ha felfedem magam, talán elbánok.
-Kérem, mondjon el mindent! Engedje, hogy segítsek!- Győzködtem.- Nem akarom, hogy még többen így végezzék!
Leguggoltam mellé, és a vérre mutattam, közben felsóhajtottam. Most könyörögtem valamiféle istenséghez, hogy ha létezik, legalább fegyverrel segítsen ki, de legalább válaszokat adjon.


A hozzászólást Catena Kohr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 07, 2010 11:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Pént. Jún. 25, 2010 7:01 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

A rendőrkapitány nem reagált az ajtócsukódásra. Vagy azért, mert nem hallotta, vagy azért, mert nagyobb gondja is volt annál, hiszen társai darabjai szanaszét hevernek a szobában. Ezt te még nem tudhatod, de egyikük a kapitány fia volt, aki alig néhány hónapja kezdett.
Nyugtatgatásodra a férfi sírása egy pillanatra alábbhagy, egyelőre csak ennyit sikerül elérned nála, hiszen hatalmas sokk érte fia elvesztésével. Fejét felemelve tekint rád úgy, mintha teljesen új ember lennél számára, s látszik is rajta, hogy gondolatai teljesen máshol járnak. Nagy valószínűséggel összeroppant a hirtelen veszteségtől.
- A fiam… Az egyetlen fiam… – motyogja maga elé, veled nem is foglalkozva. – Az az átkozott… széttépte… nincs többé… végzett vele…
Talán a mondatfoszlányokból sikerül leszűrnöd, hogy mi is akaszthatta ki ennyire a rendőrkapitányt. Újabb kérésedre hangosan sóhajt, majd végül belekezd a történet mesélésbe, hogy hogy is kezdődött ez az egész, miként lett a csendes, nyugodt kisváros ennyire hírhedt, és került.
- Néhány hónapja egy fiú jelent meg a kapitányságon. Azt Mondta, hogy ha nem szeretnénk, hogy egy vérfarkas áldozatai legyenek a gyerekeink, kerítsünk neki embereket, akikkel eljátszadozhat az erdőben. Eleinte nem hittünk neki, kinevettük, ezért sorra tűntek el a gyerekek. Állítólag mindenhova úgy jutott be, hogy csak simán beengedték, aztán jött egy levél, melyben az állt, hogy küldjük el neki a szaglászókat, akik a gyermekek eltűnése miatt érkeztek – szemében ismét összegyűltek a könnyek, de azért folytatta. – Megtettük azt, amit kért. Elfogtuk az érdeklődőket, és elhoztuk neki ide, ahol tanyázott. Egy idő után már egyre több alkalommal zaklatott minket, és követelte az újabb „játszópajtásokat” – ahogy ő nevezte áldozatait –, de mi nem tudtuk olyan tempóban szállítani a szaglászókat. – hangja elcsuklott, s ismét sírásban tört ki.
Az elmesélt történetből talán sikerül rájönnöd, hogy az, ami ezt tette éppen a város felé tart újabb áldozatokat keresni, s talán az is feltűnhet, hogy a keresett vérfarkas élvezi, sőt játéknak tekinti az ölést, az emberek lemészárlását. Többet azonban már nem vagy képes kiszedni a rendőrkapitányból, így a kocsi felé indulsz, hogy ellenőrizd, nincs-e még mindig benne a fegyvered, azonban semmi. Valószínűleg már rég a bizonyítékok között hever a rendőrségen, így előbb azt kell visszaszerezned, ha könnyen végezni akarsz a vérfarkassal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2752
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Pént. Jún. 25, 2010 11:53 pm

Börtönbe zárva

Végül valamennyire lenyugtattam szegényt, ám ez mégis kevésnek bizonyult. Mikor felnézett rám, eltűnt az arcáról a fölényeskedés minden nyoma. Egy esetlen semmi volt előttem, nem is csoda, hisz ember volt. Nem tudtam tovább vigasztalni, ezért nem is próbálkoztam vele. A szemeit néztem, és felismertem azt a mélységet, amit én is éreztem már. Amikor a falum romjait, és a családom szétmarcangolt hulláit láttam. Felsóhajtottam. A rendőr szaggatottan beszélni kezdett.
-Értem uram. Ha az én gyermekemmel is hasonló történne, én is így kikészülnék. Bár az én fiammal nem történhet ilyen!- Mondtam, és Arkho-ra gondoltam a fiamra. Már több száz éve kerüljük egymást, ám én nem hibáztatom. Ő is farkassá lett, ahogy én, még ötszáz évvel ezelőtt. Hiába volt minden tanításom, ő sajátságos módon dolgozta fel az egészet. Elég veszélyes fiúvá, de már inkább férfivé vált. Ő örök lázadóként mindenkit gyűlöl, és aki az útjába áll megöli. Hiába elrontottam.
A férfi elmesélte miként érkezett valaki a városba, aki játszani akart az emberi lényekkel. Mikor megtudtam, eredetileg miért hoztak, ide elmosolyodtam.
-Főnök-főnök… Ha a fegyvereimmel együtt kidobtatok volna itt, akkor olyan játékot mutattam volna neki, hogy abba beledöglik!- Mondtam, és megfeszítettem a bilincsem, aminek hatására a középső szem elpattant. És a jobb kezemmel a bal bilincs alá nyúltam.- Most megyek…
Kilöktem az ajtót, és letéptem a csuklómról a lezárt bilincset. Aztán jöhetett a másik, azzal is hasonló módon végeztem. Rohanni kezdtem az erdőben, felugrottam egy fára, hiszen úgy kissé gyorsabban haladtam, és nem is láthattak meg azonnal. Mikor elértem az erdő szélét, az autó tetején dobbantottam. Legördültem a kocsiról, és felfeszítettem az ajtaját. Kutakodni kezdtem, ám sem a kocsi kulcsot, sem a fegyvereimet sem leltem. Még a csomagtartót is feltörtem, de semmi. Leültem pár percre.
~Ez a farkas beteg… Nem csak élvezi, ha ölhet, de játéknak hiszi a nála gyengébbeket. Akkor így teszek én is. Szereted kínozni a gyerekeket? Olcsó játékként kezelsz mindenkit? Most az jön, hogy én fogok eljátszani veled szemétláda!~ Gondoltam dühösen.~ Emberi alakban mászkál, tehát nem csak a hold teszi, ezek szerint nem lesz könnyű, de akkor is felhasítalak!
Felkeltem a földről, és elindultam oda, ahol a fegyvereimet tarthatták. Rettenetesen egyedül éreztem magam a kardom nélkül. Főleg, mert egész életemben ott volt nekem, amikor szükségem volt rá. Most pedig nélküle kell mozognom, és talán összetalálkozok a fenevaddal. Akkor sajnos át kell változnom, pedig rettentő régen tettem, hisz eddig mindig ott volt a csodás ezüst pengém. Ezredekkel ezelőtt is szemben álltam szörnyű fenevadakkal, ám akkor is ott volt a kardom. Már tudtam hova is kell mennem, egyenesen az oroszlán szájába. Be kell lógnom a rendőrségre. A városon csöndesen árnyékból árnyékba mozdulva jutottam keresztül. Végül elértem a kapitányságot, és idegesen az ablakhoz mentem. Rácsozva volt, ezért felhúztam magam rá, és benéztem.
-Nem lesz könnyű…- Motyogtam magamnak…


A hozzászólást Catena Kohr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 07, 2010 11:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Csüt. Júl. 01, 2010 1:03 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

Mire sikerült elérned a rendőrség épületét, már sötétedni kezdett. Az égbolt halványrózsaszínre változott, ahogy a gyönyörű sárga fénykorong egyre lejjebb csúszott a horizonton… Ahogy bekukucskálsz az épületbe, láthatod, hogy a rendőrök lassacskán elszállingóznak, valószínűleg véget ért a műszakuk, és épp hazafelé tartanak. Megteheted, hogy megvárod, míg mindenki elmegy, azonban akár most is belopózhatsz, és megkeresheted fegyvereidet. Azonban ha az utóbbi lehetőséget választod, óvatosnak kell lenned, hiszen könnyen észre vehetnek, és talán arra is fény derülhet, hogy mi vagy valójában.
Fegyvereidet a szokásos helyen, vagyis a bizonyíték raktárban helyezték el. Ez attól az ablaktól, amin keresztül épp nézelődsz körülbelül 5-6 méterre lehet. Ha jobban szét nézel, talán még az ajtót is megláthatod. Ha belépsz az ajtón egy nagyobbacska raktárhelyiségben találhatod magad, melynek nagyobb része erős drótkerítéssel van elkerítve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Catena Kohr
1. szint
1. szint
avatar

Hozzászólások száma : 33
Aktívság : 2752
Hírnév : 1
Join date : 2010. Apr. 25.
Tartózkodási hely : A világ azon része, melyet természetfeletti fenyeget.

Karakterlap
Faj: Vérfarkas
Kaszt: Kardművész, Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Hétf. Júl. 05, 2010 2:33 pm

Börtönbe zárva

Ó, a csodás este, melyben a legjobban éreztem magam. Nem vagyok vámpír, hogy ez legyen a természetes életközegem, de nekem ez tetszett a legjobban. Éjjel haltam meg, és váltam hosszú életűvé, amit gyűlölök. Bizony, használom az erőt, ami adatott, és élem az életem, mert nélkülem több falut, várost kiirtottak volna. Persze, most erre a kisvárosra kellett ügyelnem, ahol gyűlölik a hívatlan látogatókat. Az elején arra gondoltam, hogy itt hagyom az egészet, és majd amikor csak pár ember marad, akkor visszajövök, és végzek a bundással. Nos, ezt az ötletet azonnal elvetettem, mikor hallottam, hogy játéknak fogja fel a gyilkolást az, a dög… Nem vagyok szent, rengeteg vér szárad a mancsaimon, és a fogaimon, persze, nekem is megvolt az-az időszaka életemnek, amikor öntudatlanul öltem halomra, de sikerült legyűrnöm a saját „démonaimat”. Nem voltam már esztelen fenevad, hisz Iuditium összes igényét kielégítettem.
Nem, nem vagyok Skizofrén, de a bestiám elneveztem. Saját igényei is vannak bizony: Hús, lehetőleg nyersen, és hatalmas mennyiségben. Vadászat, persze csak puszta karommal, de kikötöttem, hogy csak szarvasra. És a „kedvencem” amit kikötött, az a szex. Sosem értettem ezt a szokást, mivel nekem küldetésem volt, de megszoktam. Könnyű volt felszedni néhány hölgyet, akikkel beteljesíthettem ezt az undorító szokást.
Láttam, hogy elkezd kiürülni az épület, így én megindultam befelé. Ám nem a bejárati ajtón, hanem megkerestem az irodai mosdó ablakát, letéptem a rácsot, és szabad volt az út. Pont befértem, de a kabátom még így is be kellett dobnom. A földről felkaptam a már „vizes” ruhadarabot, és undorodva dobtam át a vállamon. Körbenéztem, de inkább a hallásom, és a szaglásomat követve kerestem az embereket. Ekkor tűnt fel a felém közeledő lépések zaja. Én sebesen felfutottam a falon, és belevágtam az ujjaim, a számomra puha gipszkarton álmennyezetbe. Belépett valaki, leoltotta a fényforrást, és bezárta az ajtót. A kulcszörgés számomra fájdalmas zaj volt, de el kellett viselnem. Én ezért hordtam magamnál egyesével ezeket a zárnyitásra alkalmas dolgokat. Lehuppantam a plafonról, ám utánam zuhant egy hatalmas darab az előbbi fedezékemből. Sikeresen elkaptam, így semmilyen zajt sem okozott. Bár tényleg ez történt volna, de hangosan csattanva zuhant mögém, amit lehet, hogy meghallottak. Nem hallottam mozgást, így az ajtóhoz léptem, és kitártam. Mit ne mondjak erős zárral álltam szembe, hisz csak az a rész marad a helyén. Az ajtóból kiszakadva lógott ott, ahol eddig is. A faajtót félretettem, és hevesen keresni kezdtem az ablakot, amin benéztem. Kintről ugyanis láttam, hogy merre van a bizonyítékraktár. Odasiettem, aztán körbetekintettem, ha még volt valaki a kapitányságon, akkor rettenetesen halkan mozgott. De az érzékeim is tompította az adrenalin, ami hirtelen szétáradt bennem. Dühös voltam, hisz a hidegvérem miatt élhetek még mindig, és ezt nem akartam most eldobni. Megint kinyitottam egy ajtót, bár ezt már nagyobb erővel kellett megrántani. Előre vetődtem, és egy bukfencben landoltam. Féltem, hogy kamerák vannak a teremben, így csak egy foltot látnak majd belőlem.
Bent rengeteg szag volt, ami számomra nagyon zavaró volt. A pólómat az orromhoz szorítva kerestem. ÁM az utam állta egy kerítés, amit dühösen figyeltem. Felsóhajtottam és benéztem, hátha megpillantom a kardom. Közben sok minden futott át az agyamon.
~Mit fogok tenni, ha egy ember használ pajzsnak az a dög?~ kérdeztem magamtól, persze a választ tudtam.~ Átlövök az emberen, hisz mit tehetnék az életéért? Mindenképp meghal, és ha nem teszek semmit többen halnak meg. Nem féltem az életem, hisz ha közvetlen nekem ugrik, az nem olyan nagy baj. A saját életem nem jelent semmit, csak egy fegyver vagyok, amit nekem kell elsütni…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Griffiths
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 58
Aktívság : 2958
Hírnév : 2
Join date : 2010. Jan. 11.
Age : 26
Tartózkodási hely : behind ya! *-* xD

Karakterlap
Faj: Ember
Kaszt: Vadász
Oldal: jó

TémanyitásTárgy: Re: Butterville   Vas. Aug. 08, 2010 4:23 pm

= Börtönbe zárva - mesélő =

Sikeresen bejutottál a rendőrség épületébe, és mivel már mindenki elindult haza, így nem tűnt fel nekik, hogy bent vagy. A helység, melybe megérkeztél csendes volt, még csak egy légy zümmögését se lehetett hallani. Amint bejutottál a bizonyíték raktárba, máris szembe találtad magad a ráccsal, mely feléd magasodva zárja el utadat. Ha tekintetedet magasabbra emeled, mint a normál magasság, talán észre veszed, hogy a rács nem ér fel teljesen a plafonig. Valószínűleg arra számíthattak, hogy úgy se fog senki bemenni a raktárba, és csak úgy átmásznia rácsokon, hogy aztán ellopjon valamit. Ez neked jól jöhet, hiszen talán sikerül magad átpasszírozni a plafon, és a rács között, hogy aztán bejuss végre a tényleges raktárba. Azonban ezt másképp is megoldhatod, hiszen csak be kell szakítanod a rács ajtaját, melyen keresztül az ügyeletesek szoktak közlekedni.
Miután bejutsz, pár percnyi bóklászás és keresgélés után meg is találod a tőled elkobzott fegyvereket, melyek egy fal melletti üres fém polcon hevernek elhagyottan. Amint magadhoz veszed őket, máris indulhatsz tovább.
A rendőrség épületéből kilépve farkas üvöltést hallasz, mely vészesen közelről hallatszik. Sikerül megállapítanod, hogy a várost rettegésben tartó vérfarkas lehet az, s nagy valószínűséggel ismét a városban bóklászik, hogy újabb áldozatokat szedjen. Minél hamarabb megtalálod, annál több embert menthetsz meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Butterville   

Vissza az elejére Go down
 
Butterville
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hellhouse Szerepjáték :: Játéktér :: Amerika - Államok :: Texas-
Ugrás: